Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 2. 1556. sept.-1576. jan. (Budapest, 1876)

10. fejezet: 1571-1576 - 1571. maj. 23. gyula-fehérvári országgyűlés

tézkedéseinek föntartását, egyoldalúlag nem akart határozni. De ime Amhat csausz, ki a választás napján a rendek előtt azt mondá, hogy nincs sürgősb dolga, mint visszatérni a portára,

1) még mindig ott volt május 29-én is, s kijelenté, hogy addig nem is megy el, míg a várak Báthorynak át nem adatnak.. A dolog komoly és megoldása sürgős volt. A testamentomos urak tehát, azon jelentésben, melyet a dolgok folyamáról tettek, kérték a császárt, hogy miután ők már másnap megakarják kezdeni a végrendelet végrehajtását, jelölje ki, hogy kinek kezébe adják át a várakat? Azok föntartása sok pénzbe kerül — jövedelem pedig semmi sincs. Ezen gyűlés folyama alatt mintegy 50 embert s négy szász város polgármesterét és királybiráját feleskették az ő, Maximilián, hűségére : de az udvari gyalogok kapitánya megtagadta az eskületételt s többre nem volt rábírható, mint hogy megígérte, bogy két hónapig nem fog fegyvert ő felsége ellen. De a székelyek lázonganak, a várakhoz — t. i. a köztök emeltekhez — nem akarnak szolgálni és a János Zs. adományosait fenyegetik, úgy hogy ezek haza se mernek menni. 2) E tényekhez a kulcsot Báthory adta meg, azon jelentésben, melyet más nap útnak indított. Soha államférfiú hasonló kényes helyzetben több megfontolást, higgadtságot és nyugalmat s bátran hozzátehetjük, több őszinte jó akaratot nem tanúsított, mint milyenről e nevezetes okmány tanúskodik. Módjában állott volna, a portára hivatkozva, követelőleg lépni fel, sőt egyszerűen elrendelni a várak kezéhez szolgáltatását. De ő nem akart többel lekötelezettje lenni a stambuli divánnak, mint mennyit a legnagyobb kényszerűség hozott magával. Világosan kimondá, hogy minden előnyről, mit a külföld — s ez alatt a törököt értfitte — nyújthat, lemond. 0 felsége minden akaratját még abban is, miben felhatalmazá, hogy módosítson. teljesíté — mert hiszi, hogy őfelsége maga orvosolja, miben túlzásig menő hódolata tekintélyének ártalmára lehet. Mindenek előtt kéri. hogy az ország várai haladéktalanúl bocsáttassanak kezéhez, oly módon és rendben, hogy a 1) Gyulafi levele Törvények és Irományok II. ") L Törvények és Irományok III.