Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 2. 1556. sept.-1576. jan. (Budapest, 1876)
10. fejezet: 1571-1576 - 1571. maj. 23. gyula-fehérvári országgyűlés
ket róttak, fel a lázadást, melyben az uraknak lófűknek nem volt részek s mindnyájan lakoltak miatta. »Kérjük ti kegyelmeteket, lássa és ítélje meg, mi hasznot hozott ti kegyelmeteknek a segesvári gyűlésbeli végzések állapotunkról. Mert mi főnépek és lófejek teljességgel elfogyatkoztunk és megnyomorodtunk, úgy annyira, hogy mi ti kegyelmetek mellett sem hadakozásra sem gyűlés tartásra elegek nem vagyunk, a szegény község is anynyira megprédáltatott, hogy vagyon testek és lelkek, kiknek fohászkodások az hatalmas Istenhez felhatott, félő hogy szörnyű veszedelmes ostorát ne bocsássa országunkra, ha ti kegyelmetek országúi rajtuk nem könyörül.« E folyamodványhoz volt mellékelve a sérelmek jegyzéke. A lázadás folytán épített várakba kinevezett tiszttartók ennek kerületét erőszakos foglalásukkal nevelték, a székely jobbágyokat, az úgynevezett földjükön lakókat elhajtották a várhoz, a sóaknákhoz. A tisztviselők, a királybírák, — idegenek és odavalók egyaránt — még roszabbak voltak. Ezek zsarolása, a régi székely jogot és törvényt semmibe sem véve, határt nem ismert. Elfoglalták a réteket, makkos erdőket, havasokat, hol szabad legeltetésük", folyókat, melyekben szabad halászatuk volt. Ha a lófő vadat lőtt, a várba kellett vinnie s úgy is elvették barmait. Nem engedték meg, hogy lovaikat eladják, sőt midőn éjien használni akarták, bevitték a várba. Legtiizetesebben legnagyobb sérelmöket sorolák fel: a donatiók özönét, melyekkel a boldogúlt király leginkább Marosszéket árasztá el : kérik, hogy ezek szállíttassanak ki közűlök, mert »félünk, hogy ha ott való lakások leszen, nagyobb nyomorúságunk leszen miattok, kit el nem szenvedhetünk.« Végéhez a székely község sérelmeinek jegyzéke volt mellékelve — melyben ugyancsak a tiszttartók és tisztviselők zsarolásai voltak felsorolva. 1) A más két nemzet tárgyalván e folyamodványt, mindenekelőtt a zsarolásoknak és visszaéléseknek akart határt szabni : eltörülték a száraz korcsmákat (t, i. a korcsmáltatási jog felét 25 ftot, olyan helyekkel is megfizettették, hol nem is ') Egész terjedelmében közölve a székely Okmánytár Il-ik kötetében.
