Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 2. 1556. sept.-1576. jan. (Budapest, 1876)

10. fejezet: 1571-1576 - 1571. maj. 23. gyula-fehérvári országgyűlés

nagyon feltűnt: Orbai Miklósnak, Balásíi Gergelynek, kik künn valának a tordai tábornál. A Hagymási által megnyert emberek, a testamentomos urak pártja volt ez, csakugyan kiléptek tervükkel, bogy el kell halasztani a választást; el a csausz kihallgatását. Számitottalc ezekre, a szászokra, mint a császár régi híveire — a szebeni polgármestertől erre ígéretet is vettek -— s Békés barátaira. De az indítvány iszonyú zajt támasztott: megeredtek a szónoklatok, egyszerre többen is beszéltek s még nevelte a zavart, hogy künu az utczákon is folyt a zajongás. Csak a Báthoryak, István úr a somlyai, a másik István az ecsedi, s Kristóf ültek csendesen, mozdulatlanúl, hideg nyugalommal, mint az ősz patríciusok a római forumoii ama dies nefastuson, midőn a gallusok vad hada ellepte a rostrum környékét. Alig lehetett egymás szavát hallani. S ez igy tartott alkonyatig, midőn a korlátnok belépett a terembe : a veres bársony tokba varrt szultáni fermánnal ')sa végrendelettel. Egy perczig csend lett: de a zaj ismét megindűlt. Fel kell olvasni a fermánt, kiáltozák, s a lárma perczekig tartott. A zavar nagy volt — s rettenetes válság következhetett volna be. Ha felbontják a fermánt, ha felolvassák azt — mi lesz akkor? Lesz-e erejük ellenállani a szultáni parancsnak, mely Erdélyt a két Oláhország sorsára sülyesztené ? Aztán mindnyájan jól tudák, hogy Moldva határszélén beütésre kész tatár hadak vannak felállítva, hogy a moldvai s havasalföldi vajdák készen vannak s csak a parancsszót várják a támadásra. Kinek van bátorsága e veszélyeket hazájára hozni. ? 2) E rettenetes perczben, mintha egyszerre villant volna meg e gondolat mindenki agyában, ismét mély csend állott be. Önkénytelenül ') Azt mondja Hagymási, hogy azon még II. Jánosnak adott fermánnal, mely a szabad választást megengedi. Az nem lehetett — mert attól nem rettentek volna meg. Hagymási a maga igen érdekes levelében két dolgot hallgat el : a szultáni fermánt, mely Báthoryt előzetesen kinevezte és a titkos conferentiát, melyben Báthory letette a magyar ki* fálynak a hitet, s miután épen ezeket hallgatja el, természetes volt, hogy nem szólott az igazi fetmánról. Ez a II. sz. a. oklevéllel összevetve vi* lágosan is kijön. 2) Forgács Commentárjai 646-ik L