Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 2. 1556. sept.-1576. jan. (Budapest, 1876)

9. fejezet: 1564-1571 - Törvények és irományok

több kadbeli gondviselők felől az te felséged hívei engedelmesen jelentették vala azt, hogy te felséged személyek szerént esmerné az felséged híveit, és valamelyiket mi rendbéli szolgalatjára elégnek ítélné lenni, mindeniket azzal szolgáltatnája. Te felséged ezt hallván híveitől, mint kegyelmes fejedelmünk mind ezekről gondot viselvén elrendelte és elválasztotta ez tiszteknek és szolgálatoknak viselésére hívei közül ilyen főszemélyeket. Az nagyságos Hagymási Kristófot országnak generalis kapitányának, tábor mestereknek Károli Dienest és Tompa Istvánt, strása mestereknek Orbai Miklóst és Kiskendi Balásü Ferenczet, vásárbíráknak Frátai Gergelt és Szentmiliálfalvi Péter deákot, sáncz mesternek Valkai Miklóst és Mátyus Jánost, álgyúkkoz látó mestereknek Forró Miklóst és Farkas Mártont, ki száz lovaggal lészen az álgyúk mellett; kiről mi nagy hálákat adván erekké való hívséges szolgálatunkkal igyekezünk felségednek megszolgálni. (5) Továbbá az felséged hívei készek az ravás szerént minden két kaputúl az egyegy ejtel vajat megadatni, és az te felséged parancsolatja szerént Gyula-Fej érvárra az feljül megírt szent János napjára az udvarbíró kezéhez bészolgáltatni. (6) Továbbá az felséged hívei ígértenek az felséged parancsolatja szerént expeditiójára segítségül, és nem fizetésért, minden kaputúl ravás szerént egyegy kolosvári negyed lisztet, melyeket készek is elvitetni akar Désre s akar Bánti Hunyadjára, az melyikre felséged parancsolja, de kiljebb valahova az felséged tábora után semmiképen nem vitethetik. Azért kenyeregnek felségednek egyenlő akarattal az felséged hívei, mint kegyelmes uroknak, hogy ezeket vegye mostan elég neven, és ne készerítse felséged őket kösségökkel egyetembe oly tereli viselésre, kit el nem viselhetnek, hogy mind mostan s mind ezután szolgálhassanak kösségökkel egyetembe te felségednek. Mert nyilván vagyon felségednél, hogy az nemességnek ti zenhatodával táborba kell lenni, valahol felséged parancsolja létöket, avagy, ha az szükség úgy kévánja, ravás szerént avagy fejenként fel kell venni kösségünket, és igaz elég gond és tereh lészen a szegén kösségnek az mi élésünk hordozása ; mert mi nekünk nincsen hova nyúlnunk egyébüvé, hanem csak az mi