Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 2. 1556. sept.-1576. jan. (Budapest, 1876)

9. fejezet: 1564-1571 - Törvények és irományok

tussá he, mert kevés haszon vagyon az adó adásába, ha mindenkor nagy része kin marad. O felsége ti kegyelmeteket erre is inti, liogy ti kegyelmetek ugyan mostan végezze el az 8 felsége hadába ki legyen strása mester, tábor mester, élés osztó, az az vásár biró, sáncz mester, az pattantyúkat ki vontassa, hogy minden ember tudja dolgát, mihez tartsa magát. Az szász uraim drabantit <"> felsége Apafy urammal megmustráltatta, de az ezer drabantba háromszázhuszonhatnál több jót nem talált. Inti ő felsége az szász uraimat, hogy megerőltessék magokat és az alávalók helyébe válaszszanak és adjanak jobbat, azt meggondolván, ő felsége mind az nemességgel, székelységgel, és utánna való urakkal sok jámbor szolgáival hova viszi fejét, ő kegyelmek pedig inkább közönséggel mind honn házoknál maradnak. Végezetre ő felsége ezt parancsolja ti: kegyelmeteknek hogy az hadhoz minden nemes ember az tizenhatodával s mind magának való élésével oly készen tartsa magát, hogy mihelt ő felsége első levelét látandja, azonnal indúlhasson oda valamely helyre ő felsége levelébe parancsolja. Az szász papok ő felséget már sokszor lelték meg könyörgésekkel, de ő felsége semmi választ nem tött nekik. Azért ti kegyelmetek erről is végezzön velek, hogy ő felséget ne búsitsák, hanem az mit adhatnak és mennyi terhet viselhetnek, annyit viseljenek, és az falú adna szekér vezetőt házas embert, ki el ne szökjék az papok lovai mellől, segítené evvel őket minden szász falu az hol laknak. Az nemes uraim jószágába való papok is, kik régtől fogva az szász káptalan kezeibe valók voltak, most is egyenlő terhet viseljenek velők az ő tehetségök szerént. (Egykorú péklány Brassó városa levéltárában. Articuli Diaetales I. köt. 214. 1.)