Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 2. 1556. sept.-1576. jan. (Budapest, 1876)

7. fejezet: 1556-1559 - 1557. febr. 6. gyula-fehérvári országgyűlés

lása miatt — ugy mondák — a miveltség naponkint sülyedvén, s ez ügyen a rendek segiteni akarván, kérték ő felségét» liogy a barátok kiűzése folytán megürült klastromokat tanodákká alakitsa. A királyné meghallgatván e kérést, elhatározá, hogy két klastromot, a kolosvárit és vásárhelyit e czélra át fog alakittatni — mely intézkedést a rendek kellő hálaadással fogadtak. Hoztak törvényczikket a hadfölkelés ügyében is, még pedig tekintettel arra, hogy a háború szintere a magyarországi megyék azon részei voltak, melyeket Ferdinánd-pártiak tartottak megszállva. »Minthogy a magyarországiak is testvéreik« — végezék, hogy a királyné által elrendelendő liadfelkelés oda is menjen ki, s viszont ha a szükség kivánná, a részekből is jöjjön segély. A nemesek fejenkint kelnek fel, a jobbágyok közöl a 16-ik száll táborba, a székelyek hasonlag fejenként; a szászok pedig kétezeret adnak ágyúkkal s más hadi szerekkel. Azon székelyek és szászok, kik a szász-sebesi s kolosvári végzések daczára sem tették még le az esküt s már ezek értelmében is megbüntethetők volnának,— erre haladékot nyertek a közelebbi egyetemes gyűlésig. De hűtlenségi Ítélet esetében a székelyek is büntethetők fő-és jószág-vesztéssel. A római király alattvalóinak a szászok közt levő birtokait a királyné annyival inkább lefoglaltathatja: mert a római király is el szokta fogatni Bécsben a királyné alattvalóit, E törvényeket a királyné febr. 15-én erősítette meg. Kettőnek az éle kiválóan a székelyek ellen volt irányozva, kik nemcsak hogy kedvetlenül fogadták Izabellát, hanem még mindig vonakodtak letenni a hitet — se két poni, az t. i., mely a székelyeket is fő- és jószágvesztésben maraszthatóknak rendelé, s a másik, mely a két nemzet elhatározását a harmadikra nézve is kötelezőnek jelenté ki, -) az erdélyi közjognak nevezetes fordulatot adhatott volna, ha idők és körülmények annak következetes végrehajtását lehetetlenné nem teszik. ') V. ö. erre nézve Eder jegyzeteit Scheeseushez 68-ik 1. és Verancsics munkái I. k. 145. 1. 2) L. Végzések és irományok IV-ik sz. A Székely Krónika irja : »a királyné asszony gyűlést tett Kolosvárra szt. Dorottya asszony napjára, kiben szerzének az országtól 25,000 frtot.«