Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 2. 1556. sept.-1576. jan. (Budapest, 1876)

8. fejezet: 1559-1564 - 1564. jun. 4. tordai országgyűlés

kalmával szenvedett káraik ügyében folyamadtak ő felségéhez, a közelebbi ülésben fogják tárgyalni. A gyűlés jan. 26-ikán oszlott el. *) XIV. A januáriusi országgyűlés által hirdetett hadfölkelés elmaradt: valószínűleg a porta felhatalmazása nem következett be. így hát a fejedelem figyelmét a vallásügyi kérdések rendezésére fordithatá. Az ugyanazon gyűlésben elrendelt zsinatot Nagy-Enyedre april 9-ére hirdette s biztosává orvosát: Blandrata Györgyöt nevezte ki, hogy a vitatkozás megtartása után a versengőket békéltesse meg, mi ha nem sikerülne, válaszszon mindenik felekezet külön superintendenst. 2) A megbízó levél e felhatalmazása, valamint magának Blandratának, ki maga is a helvét hitvallás értelmezéséhez hajlott az úrvacsora kérdésében s Dávid Ferencznek barátja volt — kinevezése mutatta, hogy a fejedelem gondolkodásában változás állott be. S csakugyan a gyűlés lefolyása is igazolta azt. Apr. 9-én felolvasták a király megbízó levelét, s nyomon utána egy rendeletet, mely Alesius Dénest hivatalából elmozditá. Helyébe másnap Dávid Ferencz választatott s a kir. biztos felhívta a kálvinistákat, hogy miután az egyház »concordiá«-ját ők bontottak fel, a »concordiára vezető nézetöket« ők fejtsék ki. Ennek következtében még az nap elkésziték a »Modus Concordiae«-t, melyre a szászok apr. 11-én adták be a »Responsio«-t. April 12-én s 13-án vitatkoztak a Blandrata mint királyi biztos által feltett kérdések fölött, de természetesen eredmény nélkül. Ennek következtében a két felekezet forma szerint elvált egymástól s megválasztá superintendensét: a magyarok és székelyek Alesius Dénest, a szászok Hehler Mátyást s többé mi sem hiányzott, csak hogy az országgyűlés ez eredményeket törvénybe iktassa. J) L. Törvények ós Irományok XII. 2) Blandrata biztossá kineveztetéséről a fejedelmi okmány kelt : Fehérvár 1564. apr. 9-én,