Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 1. 1540-1556 (Budapest, 1875)

3. fejezet: 1545-1548 - 1548. marcz. 17. tordai o. gy

jobban védje : ez által nevének ölök dicsőséget s a szomszéd országoknak védbástyát szerez. Hogy a védelem mennyi eszközével bir az ország, felemlítek Mátyás példáját, kinek temérdek háborúira Erdély elegendő költséget szolgáltatott, mely hegyektől körítve kiválóan alkalmas a védelemre, de ha egyszer elvész, nehezen visszafoglalható. E hely most a keresztyénség védbástyája, s épen ezért a lelkesedésre — melylyel ez ország védelmére el vannak telve — utalva, kérik, hogy felmentését vegye munkába. És kérik, hogy a királynéról s ártatlan liáról — kiktől ők a becsület sérelme nélkül nem szakadhatnak el — méltóztassék a szerződések értelmében kellően intézkedni, hogy ők is felmentethessenek az iránta való hűség kötelekéből !). A választ februarban megkapták. A császár mindig nagy gondjai közé számítá a keresztyénségnek megóvni békéjét: de hitét habár az ellenségnek adta is. nem szegheti meg 2). Ferdinand még világosabban kimondta, hogy mi a fegyverszünetre ki van kötve azon öt év alatt az erdélyiek megszabadításáért ő nem kezdhet háborót. Tanácsot sem adhat nekik addig mig nem tudja minő kötéseik, szerződéseik vannak a törökkel 5). Ez határozott szó volt: az erdélyiek s a barát megérthették belőle, hogy ha ők nem támogatták eddigelé kellően a királyt, most rá se számítsanak. X. A rendek 1548. maj. 17ére Thordára országgyűlésre jöttek össze. Válószinű, hogy a követség sükertelenségéről már tudomásuk volt, mert intézkedéseiket egészen alioz szabták. Első volt a vallásügyi törvény, mert a megszorító rendeletek daczára is terjedt az: a főurak közt a részekben az erdődi zsinat által polgárjogot nyert Calvinismus hatalmasan segítve Heltai kolozsvári nyomdája által, s a szász földön »A szász Egyházak Reforniatiója Erdélyben« cziinű munkálat ál]) L. Okmánytár XII. sz.. Ez, mint az egész, <le tőként a J-ik kikezdés mutatja a Károly előtt elmondott beszéd szövege. -) L. Okmányok és végzések XIII. sz. 3) L u. o. XIV. sz.