Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 1. 1540-1556 (Budapest, 1875)
2. fejezet: 1542. apr.-1544. - 1542. jun. sz.-vásárhelyi országgyűlés
A királyné pedig átköltözött Fehérvárra s e hely megtetszvén neki *), azt székhelyévé is tette. Lakhelyéül a különben tulajdonába ment püspöki residentiát választá ki, mely attól fogva a fejedelmek székhelyévé lett, s azt lassanként főleg olasz építészek által s olasz Ízlésben berendezteté magának. Xehány hét múlva, juh végén még egy kegyeletes kötelességet teljesített: megtartatá Ivolozsvártt férje halotti szertartását s azon maga is megjelent -). II. A gyalui compositió ügye ez alatt alig haladt valamit előre. A pontokat s hitleveleket Serédy felvitte magával Bécsbe, de egyes részletek felett még azután kellett dönteni, melyek közt legtöbb nehézséget a barát kielégítése s a számára kiállítandó amnestia okoztak. Végre 1542 april 23-án a gyalui pontokat ratificálta Ferdinánd s ugyanez nap kiállították a barátnak szóló condonationalis iratot is — de a végrehajtáshoz nem volt semmi reménye. »Ugy tesz a barát — irá Ferdinánd jul. 11-ről bátyjának— mintha semmit sem tudna az egészről, de követeit azért egymásra járatja a portára. Azt hiszem ismét szokott fogásait használja. A királyné pedig szép szavakkal menti magát, mondván, hogy ő nem szabad magával, hanem egészen a barát hatalmában van« 3). Serédy végre elindult a ratiticált okmánynyal Erdélybe : de útközben megbetegedett s csak levélben tudatta a helytartóval megbízatását. Időközben azonban a német birodalom speyeri gyűlésében segélyt határozott Magyarországnak a török ellen, sőt maga Ferdinánd is nagy tevékenységet fejtett ki, hogy jelentékeny serget hozzon össze. Ily körülmények tán a barát komolyan kezdett gondolkodni a kiegyezést létrehozni, hogy mire a birodalmi sergek előhaladnak, a szétszakadt ország egyesülését mi se gátolja. E viszonyok folytán mellőzhetlenné vált az alkudozás ügyét a rendek elé ter') Loci amoenitate capta . . . mondja Bethlen Farkas I. 408. =) Bethlen Farkas I. 416. 3) Bucholtz : Geschichte Férd. des I-ten Wien. 1834. V-ter Band. 174. lap.