Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 1. 1540-1556 (Budapest, 1875)

Azonban munkálatát ezen bizottság sem fejezte be. 1827-ben a főkormányszék újabb gyűjtést indított s laistromai jegyzéke a gróf Teleki, Székely Mihály és Battyány-féle gyűjtemények sorozatával gazdagodott. Az udvari cancellaria ugyan ez év dec. 1-én elrendelte, hogy az összeállított Articulusok hiteles másolatban terjesztessenek fel: s igy jött létre az a gyűjtemény, mely az erdélyi udv. cancelláriai levéltárban ma is meg van, s az 1703-ban és 1827-ben összeszerzettekből a főkormányszéki levéltárban levő IV-ik pótlékkötet. A gyűjtést ez alatt is több sikerrel folytatták magánosak. Báró Bruckenthal Sámuel eredeti még pedig XVl-ik századi, tehát igen ritka articulusokból olyan collectiot szerzett össze, melylyel nagyság és becs tekintetében egyik sem állhatja ki a versenyt. Kiváló becscsel birt a Benkőé (elpusztult Enyeden), a Donáth Antalé, mely ma az Erdélyi Muzeumban, Ederé, mely a Nemzeti Múzeumban (ez csak másolat, de részben Edei' által vett másolat) a Szabó Sámuelé, gróf Székely Ádámé, Gaal Lászlóé, (ezek hollétét nem tudom), a gróf Kemény Józsefé, a Mike Sándoré, a báró Radákné-é, a gróf Mikó Imré-é, kiknek gyűjteménye az Erdélyi Muzeuni birtokába ment át. Az 1844-iki országgyűlés alkalmával, a systematica deputatio körében, melynek az lett volna feladata, hogy az 1791-iki kivánatnak eleget tegyen, ismét felmerült az artikulusok összegyűjtésének kérdése. Gál László »az Erdélyi Diaeták végzéseinek nyomdokai« czimtí munka szerzője, tehát a tárgy iránt érdekkel viseltető szakember volt a referens,