Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 1. 1540-1556 (Budapest, 1875)

a múlt század derekán, páratlan szorgalommal sajátkezűleg lemásolta azon articnlusokat, melyekhez hozzá juthatott s két kötetben összeállítá következő czim alatt: >Articidi Transylvaniae Diaetales a primardio separatae ab Hungaria Transylvaniae ad nostra usque tempóra conditi, diversis publicis ex Archiv is privatisque, nonnullorum collectioníbus solli

citissime conquisiti, Universitatisque Saxonum Ecclesiasticae usibus destinati, aGeorgio Jeremia Haner Aug. Conf.Addictorum per Transilvaniam Superintendenten Utóbb egy harmadik kötetben az időközben összegyűlt újabb adatokat szedte rendbe. Azonban ő másolatokat is használt s munkája nem ment az olvasási hibáktól. Inkább a szászok közt volt elterjedve s egy példánya meg van Brassó városa levéltárában. A magyarok közt más két gyűjtemény volt forgalomban, mindkettő önállóegymástól és a Hanerétől. is, de kevésbbé teljes mint ez. Hogy más példányokat használtak e gyűjtemények szerkesztői mint Haner, abból világos, mert sok articulus jelentékeny, bár inkább csak stiláris variansokat tartalmaz, melyek daczára mindkettőbe sok másolati hiba csúszott be. Egyikből a Nemzeti Muzeum könyvtárában (1091 I. Fol. Lat.) másikból a báró Radvánszky Béla úr birtokában levő példányt használtam. Azonban elterjedettség és teljesség tekintetében felülmúlta ezeket az erdélyi kincstári igazgatóság által összeállított gyűjtemény. Az erdélyi kincstár jegyzőkönyvei felülvizsgálása alkalmából 1770. derekán a császári udvari kamara jelentést tett Mária Teréziához s a királyné jun. 26-án elrendelte, hogy az udv. kamara az erdélyi