Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 1. 1540-1556 (Budapest, 1875)

6. fejezet: 1553. maj.-1856. sept. - 1554. jun. 10. Megyesen tartott o. gy.

barátait '). E birok minduntalan megujultak, hol Magyarország, hol a déli vidékek, hol Moldva felől: ugy hogy a tábor szétbontásáról szó sem lehetett. A vajdák e körülmények közt a havasalföldi hospodárral bocsátkoztak alkudozásba s ez olyan feltétel mellett, hogy az Erdélybe menekült s iránta ellenséges bojárok ez ország elhagyására utasíttassanak 2), hajlandónak is mutatkozott a frigyre, s Ígérkezett kieszközölni a portán, hogy ott az erdélyi adót Ferdinándtól fogadják el, de az egésznek gyakorlati eredménye nem lett. Az ilyen hosszú táborban lét rendkívül terhes és fáradságos volt, sok költséggel járt, és súlyát nemcsak a vidék, melyen a tábor állt, hanem az egész ország, mely azt élelmezé és zsolddal tartá, érezte. Fölért az egy kis háborúval, sőt egy kis vereséggel is, annyi erkölcsi és annyi anyagi kárt okozott — s épen ezért igen czélszeríi eszköznek mutatkozott az ingerültséget Ferdinánd ellen ébren tartani az országban. Olyan hadjárat volt az, melyben az ellenség egy emberének, egy fillérének feláldozása nélkül — mert a szinleges csapatmozgalmak s követküldések szóba sem jöhetnek — diadalt aratott. S midőn végre a tábor fáradtan, kimerülten, boszúsan három hó múlva haza oszlott, nem szakadt vége az agitationak. Verancsics tudni akarta, hogy János Zsigmondnak franczia királyleány s Izabellának franczia berezeg van kilátásba helyezve 3), Codignac II. Henrik franczia király portai követe pedig arról irt urának, hogy a lengyel trón üresedés esetére János Zsigmondnak van szánva De mindenikök tudja, hogy tulajdonkép János Zsigmond visszahelyezésének útját egyengetik ők, lengyelek és francziák, egyiránt. Azok inkább titokban, de a II. Henrik és V. Károly közt dúló háború hasonló tekinteteket nem tevén szükségessé, ezek annál nyiltabban léptek fel. Verancsics és Zay a portán minden nyomon Codignacba ütköztek, sőt a francziák már magában Erdélybeu is megkezdték izgatásaikat. II. Henrik egy ügynöke Cambray Törvények és Irományok XV. sz. 2) U. o. XVI sz. 3) Verancsics munkái III. k. 337. 1. <) Ribier, Lettres et Mémoires d'Estat Paris 1677. II. k. 591-ik 1. 30«