Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 1. 1540-1556 (Budapest, 1875)

1. fejezet: 1540. aug.-1542. marcz. - 1541. jan. 1. fogarasi o. gy.

1 540. AUG. 1 542. MARCZ. 19 vették azt, s Gerendi Mártont Ferdinándhoz küldék '), letették a hűség esküjét azon feltétel alatt, hogy ezer lovast, háromezer gyalogot küldjön három hónapra segélyökre, néhány ágyút erődök bevételére, kitüntetéseket és adományokat a hívek számára, erősítse meg jogaikat, kiváltságaikat s a szász nemzet és egyesek szabadalmait, valahányszor a szükség kívánja segélyt nyújtson nekik, s a főhivatalokra idegeneket nem nevezzen ki — a'hódolati okirat a segély megérkeztéig Mayláth kezében maradván 2). Ferdinánd 1541. január 25-én válaszolt, nem hadak küldésével, hanem egy hitlevelet pótló diplomával: igérte, hogy hű alattvalóit jogaikban, kiváltságaikban meg fogja tartani s ezen kiváltságokat, mihelyt bemutatják neki, meg is erősíti, az ország védelméről akkép fog gondoskodni, hogy a béke rövid idő alatt helyre álljon, a főbb hivatalokra csak honfiakat nevez ki s ezek által kormányozand 3). VII. Mialatt a két párt ekkép alioz, kinek jogigényét védte járatta segélyért követeit: benn a hazában is elkeseredetten folytatta a liarczot. Az egykorú emlékek rettenetes Ínségről panaszkodnak, mely miatt a vád legsúlyosabb része Balassa Imrére esett, ki egyik félhez sem csatlakozott őszintén, maga kezére fosztogatott"): az udvarházak kifosztása, az ellenfél jobbágyainak felkonczolása, leányok és asszonyok meggyaláZäSR/j cl szent ereklyék szétszórása napirenden voltak. Maguk a pártvezérek is megsokallották ezeket s 1541 jan. 1-én Mayláth és a rendek Fogarasban gyűlést tartottak, hogy Bornehatározza meg többi közt azon szavaival, lxol a regensburgi országgyűlés előkészületeiről van szó. J) »Eodem anno (1540) ist verreyst zum khunig Ferdinand D. Martinus Gerendi Ablegatus Regni.« Hegyes Naplója. Trauschenfels Deutsche Fundgruben. 12-ik 1. 2) Buchholz Ferdinánd der Erste, Wien 1834. Fünfter Band : 146. o. V. ö. Simigianus (Eder jegyz.) 242-ik 1. 3) Közölte Eder Simig. I. 241 s köv. 11. 4) »per istum depredatorem nostrum videlicet Emericmu Balassa« mondják az erdélyi nemesek. L. Okmányok XI. sz.