Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 1. 1540-1556 (Budapest, 1875)

4. fejezet: 1549-1551. jul. - 1551. febr. 21. fehérvári o. gy.

IX. A barát kezdetben ugy volt értesülve, hogy az Izabellához érkezett csauszok küldetése barátságos természetű 1). De a mint a Fehérvárról érkezett tudósítások az ellenkezőről győzték meg: a mint meghallá, hogy az új országgyűlés határideje azért szabatott oly rövidre, hogy ő arra be ne mehessen '-) s főként mihelyt a gyűlés végzéseit megkapta, elhatározá, hogy másnap — marcz. 10-én — beinduland Erdélybe. Sürgetően kérte Ferdinándot, hogy ne lialaszsza elhatározását. 0 azon lesz, hogy a rendeknek lehetetlenné tegye az öszszeűlést s szétoszlassa őket: de a dolog fontos, nagy erőt, sok költséget kiván. »Az istenért segélje felséged a jól indúlt dolgokat, míg idő van rá és alkalom.« Es esengve kérte, hogy küldjön mennél előbb hadakat — ő meghagyta Báthorynak, hogy sergeit indítsa Erdélybe 3). Csakugyan kezénél levő csapataival rögtön elindúlt a legrövidebb útat választva Kőrösbánya felé, mely azonban a legroszabb is volt. Ez út csaknem veszélyessé vált rá nézve: kocsija egy pataknál felfordult. Barátai ezt rosz jelnek magyarázva kérték, hogy térjen vissza: »az én sorsomat, mondá nyugodtan, az égben vezérlik, kocsija biztos úton halad, vezére pedig csalhatatlan« 4). Pedig ez út csakugyan válságossá lett — s még ez év eltelte előtt halálba vezette. J) Fráter György Nádasdynak, Várad 1551 febr. 23-ról irja : »Duo Caesaris nuncii apud Keginam sunt, qui benignius nunc quam ante loquuntur, cumque nocere non potuissent ultro nunc in magistrate me volente Caesaris esse confirmant, quantum autem istis credendum est egre video.« Ered tije a m. k. kamarai levéltárban. 2j L. Törvények és Irományok IX. sz. Tinódy is hasonlót emlit. (Budai Lexicon II. 650-ik 1.) »Asszony parancsolá Enyeden gyűlnének. Barát ott ne lönne, minden jót végeznének. Akkor a barátnak rnegizente vala : Többé szolgálatját venni nem akarná, Barát békével tisztivel laknék Váradba.« 3) L. Törvények és Irományok X. sz. / 4) Becliet: Histoire du ministere du Cardinal Martinusius. Paris 1715. 269-ik 1. »Que sa destinée etoit conduite dans le Ciel sur im char, 18 Erdélyi Országgyűlési Emlékek I