Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 1. 1540-1556 (Budapest, 1875)
1. fejezet: 1540. aug.-1542. marcz. - 1540. aug. 29. segesvári o. gy.
zése nélkül egyezkednék(vagy az országon kivűl állana zsoldba) az ilyeneket a kapitányok, összeliiván az ország rendeit, büntessék meg '). A végzések meghozatala után a kapitányok letették az esküt, hogy igazságosan fognak kormányozni, Ígéreteiket megtartják, a haza és mindnyájok szadadsAgát, a mennyiben rajtok áll, megvédik s a vett sérelmekért senkin boszút nem állanak 2). De székhelyeikre visszatérve nyomon berendelék az országgyűlés által kivetett csapatokat 3). III. A segesvári végzések a meghalt király tanácsurai által tett intézkedések megdöntése volt. Nem törölték el ezeket, nem tiltakoztak ellenök, egyszerűen félretolák. A vajdai szék tényleg meg volt ürülve: mert bár a vajdák életben voltak, de lázadás miatt elvesztették hivatalukat. Azonban a vajdai szék betöltése királyi jog volt s a helytartók épen ezért kapitányt állítottak az ország élére. A segesvári gyűlés nem reílectalva e bevégzett tényre, maga részéről szintén választott kapitányokat, azokat azonban több mint vajdai hatáskörrel és hatalommal látta el. Mig tehát egyfelől tigyelembe sem vette a helytartók rendelkezését, másfelől oly hatalmat ragadott magához, mely sem az eddigi gyakorlaton, sem a törvényeken nem alapúit *). A tény horderejével Mayláthon s legközelebbi barátain kivűl más valaki alig lehetett tisztában. Magyarország bírt a királyválasztás jogával s interregnum esetére a kormány intézkedett a legközelebb tartandó országgyűlésig. De ez semmi ') Ezen határozatok azon pontjait, melyek zárjelbe vannak téve, Verancsics említi Statileohoz írott levelében. Különben ezen pontok megegyeznek az »Irományok és Végzések < 1. sz. alatt közi öttel, csak hogy ettől eltérő sorrendben vannak közölve. -) Verancsics u. o. 3) L. Végzések és Irományok II/ sz. J) Reginae principatum usurpant — mondja Verancsics Munkái 14. k. 147 1. s viszont u. e helyen : »expendas animo hujusce convent us dehberationem et actiynes authonun conjurationis.«