Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 1. 1540-1556 (Budapest, 1875)
2. fejezet: 1542. apr.-1544. - 1543. jun. 29. fehérvári o. gy.
nem Ferdinánd uralmának megszilárdításán 1), hanem a szultántól fenyegető vész elhárításán munkált. A jun. elejére Fehérvárra hirdetett országgyűlés Szalánczy Jánost és Fekete Jánost a szultán elé küldé tízezer arany adóval s ajándékokkal a szultán kedvencz neje s négy kiválóbb basája számára. Ezúttal Erdély mint különország először fizette azt 2). E hó 29-én Fehérvárit ismét együtt voltak a rendek közönséges országgyűlésen, melyen a folyó évre fizetendő török adót vetették ki, a szultánnak ajándékokat, a kincstartónak hadak tartására portánként 35 dénárt s a királyné számára portánként 50 dénár költséget határoztak 3). A Fehérvárit összegyűlt rendek egy más hasonlag kiváló fontosságú ügy felett is tanácskoztak: a vallásügy felett. A reformatio — eleinte természetesen Luther tana — hamar ismertté lett Erdélyben főként a szászok közt. János király politikai okokból elnézte, az interregnum, mely a gazdag s jól felszerelt várakkal biró szászokat legyezte, mit sem tett ellene, s eleinte Fráter György sem látta eljöttnek az időt, hogy a politikai kérdés mellett még egy vallásit is hozzon létre. Ez hát terjedt a maga módja szerint, a nélkül azonban, hogy összevágó működésnek s egy czélratörekvésnek még a látszatával is bírt volna, külön külön mindenütt, a hol a városnak vagy helységnek apostola akadt. Nem nemzeti mozgalom volt, s ez idétt épen oly kevéssé politikai — mondhatni csak az idő áramlatának színével birt. Honter fellépése azonban irányt adott a mozgalomnak s központba vezette azt. A Libellus Reforniationis-nak (Kir') Bucholtz V. k. 205. 1. 2) Bethlen Farkas I. k. 417. 1. V. ö. Verancsics I 229. 1. 3) Nagyszebeni jegyzökönyvek a. a. 1 543. Percepta : In festő beatorum petri et pauli apostolorum in generali congregatione dominorum regnieolarum trium nacionum Albae Juliae celebrata, domini Saxones pro soluciune Turcici census presentis annj ac subsidij domino Thesaurario dandi ad gentes intertenendas, simul atque victualia Imperátori Turcarum disponenda ac etiam expensas Reginalis Maiestatis assumpserunt soluendos, que in una summa faciunt fi. 1400. V. ö. a XXXII. sz. okmánynyal.
