Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 1. 1540-1556 (Budapest, 1875)

2. fejezet: 1542. apr.-1544. - 1542. decz. 20-22. tordai o. gy.

tételtől, mit lia még is elkövetnének, a helység birája Ítéljen fölöttök.« »Ha a harczolókon esik valami szerencsétlenség, azoka* is fogadják be.« »A ki idegen hatalmassággal esküszik össze, vagy szövetkezik, halállal lakoljon. Elveszti jószágait, melyek az ő szemé, lyét illetik — neje és fiai vagyona épen maradván —; azokat az országbíró, mint régen a vajda, adományozhassa, a mi fenn marad, azok felett a fejedeleni rendelkezik. Épen így bűnhődik — határozá a következő ezikk a Péternek meghódoló székelyekre gondolva — az is, ki a haza veszedelmével a maga magán hasznát kergeti, s a ki saját hatalmából határoz a fejedelemség felett.« »A kinek tudomására jutnak a közegyetértést felforgató törekvések, jelentse fel.« »A fejedelmet s az ország főbíráját minden város tartozik befogadni« 1). A nemzetek e szövetkezése saját autonomiájok megvédésére, egy nem az uralkodótól összehívott országgyűlésen, nem volt ment a függetlenségi törekvésektől. Sem elébb, sem utóbb nem beszéltek a rendek az »ország közbirájáról« ugy mint a végrehajtó hatalom fejéről, máskor mindig helytartónak nevezték: most nála keresték az erős kezet, mely a nemzetek megalkotott unióját képes lesz érvényben tartani -). Már meg voltak hozva a határozatok, midőn megérkeztek Serédy levelei. »Én mindent híven a rendek elé terjesztettem, válaszolá Kendy 3), átadtam a rendeknek ő felsége irásos válaszát, de akaratjukat s lelkületüket nem tudom megfordítani.« »Későn kaptam már nagyságod levelét — irá Bánffy László, — ha három négy nap előtt kapom, még szolgálhattam volna« 4). »Tudja meg nagyságod — feleié Bethlen Farkas — mi most önfentartásunkon mui kálunk. Beszéltem Fráter Gy.-cl, L. Végzések és Irományok XVIII. -) V. ö. a végzéseket Verancsics idézett levelével. Végzések és Irományok XVII. sz, 4J U. a. XIX. sz.