Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
188 A »BÉCSI BÉKE« lia Szuhay és Migazzi el nem rémítették volna őt a kincstár érdekében, mely az uradalmat jó pénz, vagyis váltságösszeg fejében Kolonics Siegfried kezére játszotta azon a jogczímen, hogy ez az indigena Perényi Zsófiának, Dobó fóorökösének (egy másodunokatestvére leányának) a férje.1) Mily megokolással bírták rá végre a főherc-zegi biztosok Illésházyt, hogy engedjen, nem tudjuk ; bizonyos az, hogy saját maga hozott javaslatba egy szöveget a két püspökről, mely azt mondja, hogy a rendek kedvéért beleegyezik a főherczeg abba, hogy Szuhayék addig az országon kívül maradjanak, míg a rendek ki nem békülnek velük.* 1 2) Ezen javaslatnál a fődolog a »száműzetés« szó elejtése volt ; elkerülése az infamiának, a mely ellen Szuhay oly elkeseredetten tiltakozott. A ténybe magába, hogy a rendekkel való kibékülés megtörténtéig az országon kívül tartózkodjék Szuhay, bele kellett a főherezegnek nyugodnia és ebben az értelemben jött is létre a kiegyezés idevonatkozó pontja. Engedékenynek mutatkoztak Bocskayék képviselői a jezsuitákról szóló VIII-dik czikk megalkotásánál is. A fölkelő magyarság Korponán, mint tudjuk, ezen harezias szerzet kitiltását követelte az országból, erről a kívánságról azonban a februári kiegyezés mitsem végzett, mert kijelenté ugyan, hogy a fölkelők ragaszkodnak a korponai határozathoz, de szembe helyezte e kijelentéssel a királynak főkegyúri jogait. Tehát az ügy tulajdonképen azok közé tartozott, a melyek a jövő általános országgyűlésen voltak végleg elintézendők. Kassán azonban ezt a megoldást nem fogadták el ; a rendek elég bő és a közbéke megóvására czélzó megokolással udvariasan, de határozottan megismételték a jezsuiták kitiltására vonatkozó korponai czikket. Azonban úgy a király bizalmasainál, mint a főherczeg embereinél egyaránt visszautasításra talált az Illésházy tolmácsolta követelés. Xeni ein rechte Confirmation war Calvinischer und Arrianischer Irrthumb, welcher dieser Tobo gehabt und dieselben auf seinen Gütern zu continuieren mit diesem Testament verhofft hat.« (Ered. Kpü., Ung. Landtagsakten.)— Sárospatak ügyéről sok ügyirat van a Kpü. levéltár ez időbeli aktái közt, aztán kül. Gedenkbuch, Ungarn, 1603—1604-diki köteteiben. 1) Ezt Bocskay maga panaszolta el 1606. márciusában Lippav személy- nőknek, a ki nála járt Kassán. 2) Irományok 10. i) alatt és Irományok 14. sz.
