Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
FEJEDELMI ELŐTERJESZTÉS. 399tései és küldöttei által Mátyás a konokul hallgató uralkodót.1) Annál nagyobb erkölcsi kötelességének tartá hát a fejedelem figyelmeztetni a kassai rendeket, hogy »szükség az nemes országnak azokról az hadakról, kik szabadságuknak megkereséséért életeket nem szánták letenni és fegyvereikkel igazán szolgáltak hazánknak, hálaadóképpen megemlékezni«. A hajdúság okozta pusztításokért a boszú és büntetés minden gondolatát tegyék félre a rendek, mondá a fejedelem és legyen gondjuk a jövő pozsonyi országgyűlésre előkészíteni a teendőket, hogy a korponai gyűlés végzése szerint a hajdúság a neki adott kedvezményekben és átalán véve a vitézlő nép közül azok, a kiket a fejedelem megnemesített, nemességükben megtartassanak ; azok, a kik Bocskay ditióján kívülre jutnak, se zsoldjokban, se tisztességükben meg ne rövidíttessenek, sőt érdemük szerint a katonai renden előmenetelre számíthassanak. Ezzel szemben ünnepélyesen Ígérte a fejedelem, hogy ő azokra, a kik az ő kormánybotja alatt maradnak, »hálaadó tekintettel« leszen.* 2) A nagy nemzeti fölkelés sikereinek egyik főbiztosítékát és egyszersmind a fogyó magyarság pusztulása, a két hatalmas császári birodalom által való összemorzsoltatása megakadályozásának főtényezőjét a fejedelem a két országnak, Erdélynek és Magyarországnak, örökös szövetségében szerette volna megtalálni, ha már szép álmát, a nagy és erős magyar fejedelemséget, nem sikerült megvalósítania. Faja iránt érzett meleg szeretetének ékesen szóló bizonysága az a néhány sor, a melyben Tllésházyhoz írt szeptember 14-diki gyönyörű levelében ezzel a gondolattal foglalkozik.3) »Az magyar nemzetségnek örökösen való megegyesödése« a legmelegebb óhaja az ő színmagyar lelkének. »Kit noha — mondja — mindenik császár r) A hajdúzsoldra és hajdúfogadásra vonatkozó sürgetésekkel teli van Borskay és Illésházy levelezése (Tört. Tár 1878) a szept.—deczemberi hónapokból. De azonkívül is a mondottaktól és Mátyás föherczegtó'l legalább- egy tnczatra való sürgető levelet őriz a BU., a Kpü. és az 0. L. Acta Thur- zoiana osztálya. Az Irományok 135. és 139. sz. iratok is szólnak e kérdésről is. 2) Irományok 134. sz., az előterjesztés harmadik pontja. 3) T. Tár 1878, 327.
