Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
1606 AUGUSZTUSÁBAN. 291 ő maga is, környezete is és a környezetéből kiszivárgó hírek után az egész világ, meg volt arról győződve, hogy méreggel étette meg kanczellárja Káthay ;x) noha ezt, mint Istvánffy helyesen mondja, soha se tudták Káthayra rábizonyítani. A kiegyezés őszinte barátaira itt is, ott is rendkívül lehangoló volt a fejedelem e betegsége, melynek rossz végétől, minden más emberi és érzehni motívumokon kívül, épen az ország érdekében féltek. Az ő fölfogásuk kifejezője Illésházy felesége, mikor Thurzó Györgyhöz épen ez időtájt azt írja, hogy »nem jó volna ha (Bocskay) most meghalna, mert ismég minden dolog vissza fordulna«. S ugyanez az aggodalom kezdett még a császári udvar békebarátai körében is fölmerülni, a kik Bocskay halála esetén a legkülönbözőbb bonyodalmaktól, esetleg a hajdúk lázadásától, tartottak. Hogy pedig magát Bocskayt is késztette ez a betegség engedékenységre, Illésházy okainak meghallgatására, arra nemcsak Apponyi Pál a hiteles tanú, hanem az a jogos föltevés is, hogy élete főművét halála előtt befejezve óhajtá látni a szenvedő fejedelem.* 2) Végül, last but not least, a kiegyezés elfogadására ösztönzé' a fejedelemet és a rendeket is egy főfontosságú kérdés : a hajdúügy. A nemzeti fegyveres erő nagyobb részét képező hajdúság ugyanis az utóbbi időkben, főként az immár félesztendő óta tartó fegyverszünet ideje alatt, mérték fölött elszaporodott. Hiába állapítá meg az 1606 áprilisi katonai rendtartás a hajdúx) Ezt Bocskay maga írja Illésházvnak 1606 szept. 7. (Tört. Tár 1878, 326.) — A csász. udvarnál székelő velenczei és toscanai követ, a nuncius és a krakói nuncius ismételve is írják, hogy Bocskayt kanczellárja mérgezte meg. Konstantinápolyban is ez volt a vélemény, mint a franczia király ottani követe Salaygnac 1607 febr. 8-án jelenti. (Hurmuzaki »Docum. priv. la Istor. Rom. Supl. I. voi. 1.124.). — Nekem nem lehet itt föladatom erre a kérdésre kiterjeszkedni. Csak általánosságban utalok hát Kemény Lajos érdekes czik- kére »Szepsi Laczkó Máté« (Századok 1904. 770. 1.) Káthay állítólagos mérgező késéről és Dóczy András állítólagos mérgezéseiről. 2) Irományok 63. sz. — Velencze követének jelentése 1606. nov. 26. (ered. B. U.) és a toscanai követé (ered. flórenczi ltár). — Apponyi nyilatkozata Irományok 67. (9. pont). — A különben jólelkű és jóindulatú prágai nuncius épenséggel nem humánusan nyilatkozik Bocskay megmérgeztetésé- nek hírére : »è aviso certo, mondja, che ’1 Boscai non potrà lungamente vivere, essendo stato avvelenato da un suo secretario. Fine troppo buono ad un huomo tanto scelerato !«. Ered. Borgh. II. 164, 1606. szept. 23-diki jelentés. 19*
