Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
:2 88 A KASSAI ORSZÁGGYŰLÉS Szerencse volt azonban, hogy a főurak és a megyék békepárti követei a fejedelem zord hangulatát mérsékelni s a heves, de kis számú ellenzék befolyását ellensúlyozni bírták. Semmi - kétség benne, hogy Apponyi Pál is, a mint a gyűlés megkezdődött, nem szűnt meg fölvilágosításaival, a czikkek magyarázatával, a rendekre a béke értelmében hatni. »Az urak igen érte vannak, hogy a békesség véghez menjen«, írta Thurzó Kristóf Thurzó Györgyhöz. »Az urak és a megyék mind a békét akarják«, írta Baráthy István a Kassáról vett jó hírek benyomása alatt,1) a melyeknek azonban egyelőre csak az a tény felelt meg, hogy a békebarátok egyrészt Illésházy iránt engesztelgették a fejedelmet, másrészt meg a neheztelő Illésházyt igyekeztek jobb kedvre hangolni. Július végén aztán a fejedelem még külön sajátkezű levelével is, és azonkívül az országgyűlési rendek ismételve nagyon meleg hangú, megtisztelő átiratokban kérték az öreg államférfiút, hogy Kassára közéjük jöjjön s a kiegyezés ezikkei fölött való tanácskozásokban tapasztalatait a közjó ügyétől ne vonja meg. Illésházy természetesen örömest engedett, kötelességérzete hajtotta. »Ha el nem megyek, írá komájának, Thurzó Györgynek, a háborúspárti ellenzék működésére czélozva, bizony török kézben ejtik az országot ; azért valahová teszen az Űristen, de elmegyek és semmit hátra nem hagyok benne az mi embertől telhető.« így érkezett a hatalmas esőzések és vízáradások akadályainak legyőzése után augusztus 8-án Kassára, a hol őt, ha hihetünk derék feleségének, nagy örömmel és jó kedvvel fogadták.* 2) Apponyi Pál a bizonyság rá, hogy Illésházy mindent elkövetett a kiegyezés ügyében rendeknél és fejedelemnél. Ez utóbbival, az ellenzékieknek nem nagy örömére, négyszemközt napokon át tanácskozott s mihamar helyre állítá a jó viszonyt, mely »fiát«, a fejedelmet, hozzá, az »ő apjához«, a fölkelés kezdetétől fogva csatolta és a minek eredményekép megelégedéssel írhatá *) Irományok 33, 62 és 70. sz.. 2) Irományok 42, 50. és 52. — Aztán Illésházy Thurzó Györgyhöz júl. 30. (Tört. Tár 1878, 310.), Bocskay Illésházyhoz júl. 31. (u. o. 311.). ;Szepsi Laezkó Máté krónikája szerint Illésházy augusztus 9-dikén ért Kassára, de felesége szerint (Irományok 63.) már augusztus 8-dikán.