Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
1606 àugusztusAban. 283 Természetes, hogy a fejedelmet ez a lépés kellemetlenül lepte meg és bizalmát megingatta a békevágyó nyugati megyék állhatatosságában is, miután Illésházyt és Apponyit e nyugati megyék fölfogásának képviselői gyanánt tekintette. Nagyon valószínű, hogy az augusztusi gyűlés főként azért lön csak részleges és nem általános, mert a fejedelem nem akarta a nyugati 10 vármegye megjelenését, a fölkelés ügyét féltvén azoknak netán túlságos békevágyától. »Nem hiszen nekünk!« monda lllésházy nem minden keserűség nélkül Thurzó Györgynek július utolsó napjaiban.1) Míg azonban a nyugati megyéknek csak nagy békevágyától tartott a fejedelem : már a bécsi és prágai udvarokkal szemben azon aggodalma nem akart elaludni, hogy vele rosszhiszemű játékot űznek. Még akkor nem nyugtatta meg őt a főherczeg a maga törökbéke politikájának őszinteségéről s arról, hogy tényleg nem mesterkedtek-e ügynökei Ali basánál a magyarság közreműködése nélkül kötni a portával békét. És alig hogy e részben megnyugodnia sikerült, újabb hírek a prágai udvarból — mint láttuk, nem alap nélkül — arról beszéltek, hogy a királynak eszeágában sincs megerősíteni a kiegyezést ; a mi aztán a fejedelmet annak mérlegelésére kényszerítő, vájjon a várható támadást megelőzően ne küldjön-e nagyobb sereget a morva határ közelébe, mivelhogy »Germanis credere non posset.«2) Roppantul megnövelte a fejedelem gyanúját az is, hogy környezete prágai iizelmekre vezette vissza, legalább elcintén, azt a fejedelemnek igen kínos Káthay-iigyet, mely épen akkor pattant ki. Káthay Mihály a fejedelem kanczellárja, a fölkelés kezdetekor Káliónak hatalmaskodó főkapitánya volt. A váriján levő német és magyar őrség kedvelte a különben vaskezű parancsnokot, főként azért, mert jól tartotta és jól élelmezte őket az általános zsoldinség e keserves éveiben. Persze a várőrség e megelégedésének kárát a Kállay-család vallotta, mert ettől b Július 29. — Irományok 42. sz. 2) Irományok 35. és 42. és lllésházy júl. 17. Thurzó Györgyhöz. Bocskay a prágai és bécsi dolgokról, úgy látszik, kéz alatt kapott tudósításokat. Bizalmas (s fizetett) emberei — kémei — lehettek itt is, ott is. Ezeket ugyan nem tudom kimutatni ; de a fejedelem maga ilyenek létezéséről többször szólt.
