Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
S AZ UDVAR TANÁCSTALANSÁGA. 271 volna, mikor »proximus ardebat Ucalegon«, arra a két érdemes kanczellár nem gondolt.. }) így kergette egyik tanács a másikat, így váltotta föl a tegnapi pillanatnyi megállapodást a mai, melynek ephemer életét a holnapi fogja kioltani. Udvart és kormányt e tekintetben talán soha nem rajzoltak találóbban, mint Soranzo, Velenczo prágai követe, épen e napokban a császárit. Meg sem írok, mondá, minden nézetváltoztatást, nehogy megbotránkoztassam az örökös és hirtelen változások ecsetelésével a dogét és a tanácsot. »Tiszta lehetetlenség elképzelni annak, a ki nem itt él, mennyire változnak itt a vélemények, mennyire habozó minden elhatározás, mennyire nincs az örökös ingadozás közt állandóság semmi szándékban, miután egyszer a császár akarata hozza a legnagyobb zavarba a ministereket, máskor meg ezek térítik javaslataikkal a legellenkezó'bb irányba az uralkodót, úgy annyira, hogy egyik napról a másikig sem számíthat senki a hozott határozatok érvényességére.«* 2) A nagy zűrzavar közepette azonban megérkezett a gráczi főherczegnek, Ferdinándnak, egy irata a császárhoz, a melyben a török és a tatár veszedelemre való tekintettel melegen ajánlotta a kiegyezés elfogadását.3) Semmi kétség nem lehet benne, hogy ez az ajánlás megtette a maga hatását, mert az uralkodó előtt rokonszenves fiatal főherczeget Prágában a keresztyénség előőrsének és országait a török ellen legerősebb bástyáknak tartották. De megérkezett a gyorspostán küldött báró Eck is. Az ő segélyével sikerült végre Mollartnak a titkos tanácsot határozott állásfoglalásra bírni és a kiegyezés elfogadásának föltétien szükséges voltáról meggyőzni. A habozás hát közöttük megszűnt és Ecket a főherczeg kívánsága szerint most már mindenfelől támogatták. Minden oldalról késztetik a császárt, mondja *) A nuncius most id. jelentése; továbbá Stieve II. 807. 1. jegyz.— Én a bécsi állami levéltár gazdag anyagában semmi nyomára nem akadtam sem a két kanczellár írásban benyújtott véleményének, sem a két választó- fejedelem bármi nyilatkozatának. 2) E roppantul érdekes és jellemző sorokat 1606 augusztus 21-dikén írja Soranzo, Velencze követe, a dogéhoz. (Ered. BU.) 3) A főherczeg irata hiányzik, de Mátyás köszönő leveléből, 1606 aug- 12. (fogaim. BU.) tudomásunk van róla.
