Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)

II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember

254

fogságot, többszöri száműzetést szenvedtek és javaikat föláldozni nem haboztak.1)

A magyar főpapság is minden telhetőt elkövetett a királyi megerősítés meggátlására. Szuhay egyforma erélylyel és kétségbeeséssel védte a saját maga és a katholikus egyház ügyét a királyhoz és a titkos tanácshoz intézett emlékirataiban. Maga iránt nagy szegénysége rajzolásával keltett szánalmat : mindenéből kifoszták, mondá, ezüstneműit már régen kénytelen volt eladni, nincs tíz forint érője sem és ha nem könyörül rajta a föl- ség, éhen lesz kénytelen elveszni.* 2) Követelte, hogy abból az Infámiából, a melybe őt a fölkelők kívánságára királya iránti hűségéért és engedelmeségéért az 5-dik czikk taszítá, végre szabadítsa ki az uralkodó. Aztán a katholikus egyház védelmére szólítá föl a királyt, mint a kinek tekintélye az egyház érdekeivel együtt koczkán forog.3) Veszedelmesebb volt azonban Szuhay- nál Forgách, a kanczellár. Őtőle, a királynak kedves emberétől, a ki a nunciussal bizalmas lábon állott, a kit a katholikus egyház érdekeinek védelme a nagy katholikus Breuner főmarsallal, a titkos tanács elnökével is szorosabban fűzött össze, kiváltképen tartott a főherczeg. És mikor Forgách július közepén Bécsból Prágába ment, a főherczeg nyomatékkai meghagyta Mollartnak, hogy a nyitrai püspök minden lépésére kettősen vigyázzon ■és ha azt venné észre, hogy csakugyan akadályokat gördítene a királyi megerősítés útjába, ezt teljes erőből igyekezzék ellensúlyozni.4) Forgáchot Prágában tárt karokkal fogadták : a nuntius még külön utasítást is kapott a pápai államtitkártól, hogy szóval és tettel, tanácscsal és vigasztalással a lehetőség szerint

A »BÉCSI BÉKE«

E bizonyítványok, 1606 augusztus 26-ról, egykorú hív. másolatai Himmelreich megjegyzéseivel BU. — Mellékesen említem meg, hogy a király a két főúrnak 400—400 tallér útiköltséget és egyelőre 10—10 000 frt kártérítést utalványozott ki. (Fogaim. 1606 szept. 23. Kpü.) — V. ö. még Szilágvi S. Érd. Orszgy. Emi. V. 425.

2) »Iam eo paupertatis deveni ut decem florenos desiderem et nisi mihi Sacr. Majestas Vestra benigninissime succurrit, fame sit mihi pereundum.« Szuhay a királyhoz 1606 júl. 13. (Ered. BU.)

3) Hasonló tartalmú emlékirata a titkos tanácshoz ugyanaz napról ugyanott.

4) Irományok 34. sz.