Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
I. Az 1606. évi Szt.-György napjár Pozsonyba hirdetett országgyűlés
POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 17 meztette végre az államtitkárt a nem megvetendő költségre, a melylyel ez a küldetés a pápai kincstárt terhelné.1) Érthető hát, ha ez előzmények után a pápai államtitkár nem valami nagy kedvvel mérlegelte a magyar főpapok beadványát s nem arra a következtetésre jutott, a melyre Forgáchék szerették volna hozni. A beérkezett tudósítások azt a meggyőződést érlelték meg a bíbornok elméjében, hogy a pozsonyi országgyűlésre semminemű pápai követet vagy felhatalmazottat nem hasznos küldeni, mert jelenlétének semmi egyéb eredménye nem lenne, mint az, hogy ott volt az esetleg előálló zavargásnál a »remedium« minden reménye nélkül. Ez a conclusio teljesen megfelel Portia érveinek. De volt azonfölül a pápai államtitkárnak más, nagyobb oka is. Nem alap nélkül tartott attól, hogy a pápa követétől már akár a bécsi kormány, akár maguk a magyar főpapok és világi katholikus rendek pénzt kérnének az elzálogosított egyházi javak kiváltására, a mely kérelemnek megtagadása »rossz vért szülne«,2) noha a pápai kincstár jövedelmeit a Velencze elleni hadi készületek és egyéb veszteségek csakugyan túlontúl igénybe vették. Ebben az értelemben referált a bíbornok a pápának, a ki ebben az értelemben is döntött. Döntését a prágai nuntiusssai a márczius 25-ikén kelt leirat, mely e szerint már megszületése előtt teljesítő a császár kívánságát, rövid megokolással tudatta.3) A legatus küldés ügye ezzel be volt fejezve ; a február 20-adiki beadványra adott jóakaró válaszában, mely a főpapokat kitartásra ösztönzi és erkölcsi támogatással biztatja, nem is reflektál rá a pápa.4) De kimerítően foglalkozik a pozsonyi ország- gyűlés ügyével abban a brevében, a melyet Mátyás főherczeg- hez intézni ép Forgáchék panaszos kérvénye alapján jónak p ». . . l’esser io mandato dall’imperatore non è ne anche facile e non sarebbe poco clic lo permettesse. 11 viagio è pieno di soldati, di heretici e di pericoli ; la dieta molto più e perciò la spesa non ordinaria in questi tempi, massime che non si truova un minimo credito . . .<< A nuntius jelent, márcz. 13. Ered. Borgh. II. 170. (Meyer csak nagyon rövid német kivonatot ad az egész jelentésből 730 c). 2) »Si darebbe mala sodisfattione.« 3) Irományok 14. sz. 4) Márczius 26, Irományok 16. sz. Magyar Országgyűlési Emlékek. XII. 2
