Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
244 KASSAI ORSZÁGGYŰLÉS hogy e tárgyalások ezé Íja a Bocskay ék nélkül való békekötés volt volna. Azt a vádat pedig, hogy a kérdéses végvárakat egy ily külön-béke megkötése jutalmául a töröknek Ígérte volna, keményen visszautasító és, hozzá tehetjük, méltán, mert itt e pontban vagy Czoborék értették félre Cesare Gallot, vagy maga Ali basa ültette föl Czoborékat. Valószínűbb ez az utóbbi. Bizonyos ugyanis, hogy ezt a kívánságot maga Ali basa pendítette meg, sőt később is hosszabb ideig föntartá.1) Maga Mátyás a legnagyobb fölháborodással panaszkodik bátyjához Írott jelentésében a budai helytartó e méltatlan kívánságáról.* 2) Hogy azonban a fejedelmet a vádak alaptalanságáról még jobban meggyőzhesse, arra szólító föl Desewffyéket a főherczeg, hogy egy megbízottjával menjenek Ali basához Budára és ott tisztázzák szemtől-szembe az egész dolgot. Ott lássék meg, hogy a végvárakról szóló vád teljesen alaptalan, kizárni pedig a békekötésből a folyó esztendőbeli megbeszélgetések alatt senki nem akarta a fejedelmet. Desewffy a főherczeg ajánlatát nem fogadhatta el. miután erre fölhatalmazása nem volt ; így azután a rendek és a fejedelem megnyugtatása végett Illésházy a maga felelősségére két hajdúkapitányt, a fejedelem föltétien híveit, Érsekújvárból kért föl e missióra, a kik azt el is vállalták. A szembesítés július közepén csakugyan megtörtént, róla a két hajdúkapitány, úgy látszik, kielégítő eredménynyel tett jelentést3) a fejedelemnek, a mi tudniillik a császári vagy fő- herczegi részről tett lépéseket illeti, mert Bocskay aggodalma apránként4) lecsillapodott és a létrejött kiegyezésnek a júniusi *) Sőt, a mi több, később ő is, a többi magyarországi basák is, sans géné, a szultán minden atnaméjára való tekintet nélkül kívánták Bocskaytól e várak és területek átadását. Igen érdekes e tekintetben a jól értesült Rimay- nak, a fejedelem titkárának értesítése Komáromy András fontos czikkében »Rimay János életéhez« írod. tört. közi. 1894, 186—187. lapokon. Persze a nvilt, sans géne-követeléssel a fejedelemmel szemben csak akkor állottak elő, mikor kisült, hogy Mátyás főherczeg nekik ezt az Ígéretet soha nem tette. 2) Mátyás Rudolfhoz 1606. júl. 27. (Fogaim. BU.) 3) L. Irományok 36, 47. és 48. sz. 4) Hogy nem valami hamarosan nyugodott meg Bocskay, azt az előbbi jegyzetben idézett Irományok mutatják és az a levélváltás, mely közte és Illésházy közt június-júliusban folyt (Tört. Tár 1878, 288—308.), de melynek részleteibe lehetetlen volt belebocsátkoznom.
