Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
A KATONAI ÜGYEK. 205 ződésük a magyaroknak, — monda — hogy a várak csak azért bízattak németek kezére, hogy a magyarokat el lehessen nyomni ; de tovább a magyarok ezt nem fogják tűrni s készek inkább a török alá, mint a német alá adni magukat«.x) Az ülésből távozó Illésházy e kijelentése mint valami bomba hatott a visszamaradt biztosokra. A nyílt vád még a király- párti magyaroknak sem volt Ínyére. Thurzó ki is jelenté, hogy épenséggel nem tetszik neki Illésházvban ez a németgyiilölet ; a nagy aulikus Erdődy Tamás pláne azt tanácsolta, hogy jó lenne, ha a főherczeg Illésházyt megfeddené. Illésházy azonban nemcsak megújrázta, a mit mondott, s nem csupán hivatkozott ismételten is az 1559. évi 19. czikkre, mely világosan elrendeli, hogy a várak parancsnokai és tisztjei magyarok legyenek, hanem, az élőszónak nagyobb nyomatékot adandó, egy emlékiratban is kíméletlenül ráutalt az udvar visszaéléseire, mely a magyart a saját hazájában annyira a falhoz szorító, hogy az országnak már majdnem minden tisztségét és majdnem összes várait a németek tartják kezükben, a kik a legfőbb várakat átadták a töröknek, tetejében pedig rabszolgák gyanánt sanyargatják az ország népét. Ha a sors úgy hozná magával, ezzel végződik az érdekes emlékirat, hogy a magyaroknak saját hazájukban ki kellene rekesztve lenniök a katonai kormányzásból, akkor minden józan eszű ember beláthatja, hogy melllőztetésüket inkább eltűrik az ellenségtől, mint ha velük ezt a jogtalanságot szomszédaik, s hozzá a védelem ürügye alatt, követik el.l 2) Ismételt puhítási kísérletek a magyar felhatalmazottak ismételt és határozott kijelentéseit vonták maguk után. Nem maradt hátra más, mint engedni, mert az a tanács, a mit a jó Forgách Zsigmond adott, hogy a messzemenő követelések visszaszorítására a fölség a maga királyi tekintélyét vegye elő,3) csak mosolyt csalhatott a biztosok ajakára. Engedni, még pedig abból a minimumból is, a melyet az osztrák biztosok már a legelső értekezleten a legrosszabb esetre szemügyre vettek. Thurzó l) »Nam praesidia propterea Germanis fuerunt reservata, quo Ungati supprimerentur.« Irományok 10. k) alatt és »Malunt Ungati se subdere Tureis, quam Germanis.« U. o.-, Irományok 10.1) alatt. 3) »UtaturSuaMaiestasauthoritateSua«. Irományok 10. Azalatt.
