Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
I. Az 1606. évi Szt.-György napjár Pozsonyba hirdetett országgyűlés
12 1606 SZEXTGYÖRGYXAPI fölkelés vallási okokból, a protestánsok elnyomatása miatt keletkezett ; bizonyos az is, hogy a protestáns rendek annál hevesebben fognák a nagynehezen létrejött s általánosságban tartott vallási czikket bírálni s rajok nézve kedvezőbb módosítását megkísérteni. És ha e súrlódások folvományakép a legátus vagy nuntius esetleg az excommunicatio fegyverét alkalmazná, könnyű elgondolni, mily felzúdulás és mily hatalmas új lázadás lenne ennek a következménye, mikor már a tized- ügyek miatti érseki excommunicatio oly magasra csapó lángot gerjesztett. Ha pedig a főherczeg útját állaná a nuntius vagy legatus e cselekményének, akkor meg neki is és a fölségnek is az apostoli székkel támadnának ízetlenségei. De tenyéren fekvő dolog — mondá a főherczeg — az is, hogy ha a nuntius az országgyűlési tárgyalások alatt a főherczeg intézkedéseit, mint a magyar főpapok kívánják, ellenőrizni vagy irányítgatni kísértené meg, ez csak a királyi tekintély teljes elcsenevészését vonná maga után. Nem utolsó ok a legatusküldés ellen annak a körülménynek meggondolása, hogy a mi czélszerűt alkotna az országgyűlés, azt a legatus a maga érdemének tulajdonítaná ; viszont a mi nem kedvező volna, a kedélyekben az elégedetlenség nyomait hagyná, a főherczegre és a királyra hárulna. Megtörténhetnék aztán az is, hogy a rendek »más ügyekben« a melyek alatt a főherczeg az ország rossz kormányzását értette — panaszt emelnének a nuntius előtt, a ki esetleg a kormány által el nem fogadható javaslatokat tenne a rendi kívánságok értelmében s ha ezeket a főherczeg csakugyan nem fogadná el, ismét kényes helyzetbe kerülne a királyi kormány s ha elfogadná, a velük járó káros következményekért nem vállalhatná el a felelősséget a császárral szemben. Okait azzal végezé Mátyás-, hogy a legatusküldés még a németbirodalmi protestáns rendeknél is szemet szúrna s bennük azt az aggodalmat keltené fel, vájjon nem kötött-e a császár valami »ligát« a vallásügyben a pápával és pedig olyat, mely nem csupán Magyarországra, hanem a Németbirodalomra is kihat. Az ügy sürgőssége és veszélyessége miatt jónak látta Mátyás a titkos tanács ezidei elnökét, a buzgó katholikusságáról ismeretes Brenner Jakab császári udvari főmarsallt is külön figyelmeztetni a magyar főpapság szándéka megakadályozá-
