Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
AZ »ABSQUE TAMEN«'ZÁRADÉK, 171 fcadságot követelnek tőle, hidegen a császárhoz utasíthatja őket. Aztán másodszor magukkal a magyarokkal is rendben lesz a szénája. Mert ha a megállapítandó czikkel ismét nem lennének megelégedve, a mint a februári czikkel nem voltak, ám haragudjanak a királyra. Ha pedig sikerül őket kielégíteni, akkor mégis csak ő, a plenipotentiával bíró fölhatalmazott az, a ki elsősorban tűnik föl jóakarónak és engedékenynek és a kit ezért a lekötelezett magyarság a békés idők beálltával Rudolf utódjává ép úgy meg fog még a király életében választani, mint Rudolfot ■és Miksát atyjuk életében megválasztotta. Ismétlem, hogy plenipotentiariustól ily eljárás rendes körülmények közt csakugyan nem mondható lovagiasnak. De a minden józan ok és alap nélkül gyanakvó, kiszámíthatatlan és kedélybeteg Rudolffal szemben érthető. Az előadottaknak megfelelően tehát mikor június 16-án a szövegmegállapítás félbeszakadt munkája megint fölvétetett, az előző schema így lön kibővítve : »határoztatott és végeztetett, hogy ő fölsége — azon elhatározása szerint, a melyre a magyarok hivatkoznak — Magyarország határain helül az összes rendeket vallásuk szabad gyakorlatában stb. meghagyja, azonban a római katholikus vallás sérelme nélkül«.1) Illésházyéknak ez ellen jogos kifogásuk nem lehetett és nem is volt. Hiszen a kassai végzés tényleg hivatkozott a fölség elhatározására, mikor Basta Ígéretét példakép fölhozta. Katholikus atyjukfiai hite iránt pedig hogyan viseltethetnének rossz- indulattal vagy sértő szándékkal azok, a kik mind a három hitvallás egyenlő szabadságát írták föl jelszó gyanánt zászlaikra? Gyanította-e Illésházy, hogy ezen utóbbi záradéknak a szabad vallásgyakorlat ellen irányul az éle vagy nem gyanította ? aggódott-e emiatt vagy nem? és ha igen, megnyugtatták-e őt Mátyás biztosai, vagy magába fojtotta, mint fölöslegeseket s a békemunkát akadályozókat ezen aggodalmait ? Oly kérdések, a melyekre választ adni nem tudunk. Bizonyos csak az, hogy ő is és három társa is beleegyeztek a záradék fölvételébe. Bántotta azonban Iliésházyt az a körülmény, hogy a tervezet ismét csak az összes rendeket általánosságban említi és nem sorolja fel őket x) Irományok 25. ti) alatt. Hasonmását lásd a kötet végén I. sz. a.
