Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
168 A »BÉCSI BÉKE« nyújták be a főherczeghez, a ki, ha visszautasította is azt^ egy pontját mégsem mellőzhette, pláne most Illésházy támadó» föllépése után, hallgatással. Azt is kívánták t. i. a főpapok a beadványban, hogy ha már kirekesztették is őket a tanácskozásokból, a magyar tanács katholikus tagjainak a kirekesztés előtti időből való, június 5-diki véleményében javasolt kifejezéseket a főherczeg változtatás nélkül tekintetbe vegye.1) Ezek a kifejezések pedig így hangzottak : »absque tamen praejudicio catholicae Romanae religionis«. Ez a védőfegyver, ez a záradék, melynek oly nevezetes szerepe van az 1606-diki bécsi béke s általán a magyar protestáns egyház történetében, csakugyan megjelenik a június 15-dikét követő napok legelső szövegtervezetében. Sőt kapcsolatban vele kifejezésre jut a főherczeg és a főherczegi udvar egy oly határozott és mindvégig makacsul védett szándéka is, mely rányomta bélyegét az egész ezikkre és nem csupán szívós, apró cselszövé- nyekben gazdag küzdelmet idézett elő király és főherczeg közt, hanem az egész kiegyezés királyi megerősítésének ügyére is tetemes befolyással bírt. Ez a szándék pedig abból állott, hogy a felelősség a legutóbbi szövegtervezetekben most már kilátásba helyezett szabad vallásgyakorlatért kifejezetten az uralkodóra háríttassék ! Első nyomai e szándéknak már Trautsonék legelső. Illés- házyék által visszavetett formulájában látszanak ; mert e formula második pontjában a Basta Ígéretére való hivatkozásnál, mint láttuk, odaszuratta a főherczeg, hogy erről neki nincs tudomása,2) noha Basta nemcsak 1605 január 13-án, a proela- matio kibocsátása előtt közölte a főherczeggel, hogy ezt a föl- szólítást ki fogja bocsátani, hanem most is meglévő eredeti levelével be is küldötte hozzá annak egy példányát/’) Annál a formulánál azonban még csak Basta Ígérete, nem pedig a szerző- désszerűleg megadandó vallásszabadság forgott kérdésben. Ez a szerződésszerű, kötelező és törvénybe iktatandó vallássza- * 3 x) »Termini ne ullomodo immutentur.« Irományok 11. sz. alatt. '-) »Cum de ea Suae Serenitati non constet.« És »de quo nobis noib (így !) constat«. L. Irományok 25. d) alatt. 3) Mon. Hung. Hist. Diplom. 37. köt. 580. és 583.
