Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
122 A »BÉCSI BÉKE« lásánál a most említett báró Mollart Ernő volt ; sarja egy rési burgundi családnak, mely csak a XVI. század közepe előtt szakadt Ausztriába és itt Péternek. Miksa főlovászmesterének. személyében 1575-ben bárósíttatott. Ezen Péternek Szentléleki Bánffy Annával kötött házasságából származott Ernő báró. a kit Rudolf 1605 nyarán nevezett ki titkos tanácsosává és egyszersmind megbízott Mátyás főherczeg képzelt intrikái ellenőrzésével. Bizalma benne olyan nagymérvű volt. hogy az 1606-iki januári kiegyezési tárgyalások megkezdése előtt titkon őt szó- lítá fel a főherczegnek adott plenipotentia ellenére Mátyás háta mögött a fölkelő magyarokkal alkudozásokba ereszkedni, a kik azonban erről hallani sem akartak, úgy hogy Mollart. a ki e végett egész Komáromig elejiikbe ment a fölkelőknek, nagy összegek elköltése után s minekutána Mátyás főherczegnek is tudomására jutottak lépései, kénytelen volt kudarezezal visszamenni Prágába. Mollart ebben az ügyben oly tiszteletlen levelet írt akkor Mátyáshoz, hogy — mint a főherczeg mondja — »velem egyenrangú embertől sem tűrném el s csak a császárra való tekintettel nyeltem le«.1) Megbízhatóbb embert hát. ha az újabb tárgyalások folyamán ellenőrizni akarta öcsesét Rudolf, alig találhatott volna Mollart Ernőnél, a ki ezenkívül ellensége volt a császár által gyűlölt Khleslnek is. De akár azért, mert nem volt mit fölfedeznie, akár azért, mert az egy esztendei titkostanácsosság és az állam ügyeinek közelről való látása más gondolatokat ébresztett Mollartban, akár végre azért, mert mint Alsó-Ausztria kiszemelt helytartója * 2) érezni kezdte a vállaira nehezedő felelősséget, bensejében Mátyásnak adott igazat. Még mielőtt a tárgyalások megkezdődtek volna, nemcsak a kiegyezés mellett foglalt állást, hanem császári urát már előre meggyőzni iparkodott arról, hogy a hadikészültség teljes hiánya miatt, hacsak az osztrák tartományokat a végső romlásnak nem akarják kitenni, kedvező kiegyezésre nincsen kilátás.3) Abból kifolyólag, hogy a török békét és a magyar *) Mátyás Miksa főherczeghez 1606 január 4. (Ered. Innsbr.) 2) A prágai nuncius jelentése 1606. május 15. (Meyemél 7656.) 3) Mollart a császárhoz 1606. május 30. (Ered. BU.) Azzal vigasztalja azonban Rudolfot, hogy ha majd helyreáll a nyugalom, a császár mindent werden . . . wieder remedieren und Ihre Rebellen strafen können.«
