Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

II. A SZERENCSI GYŰLÉS 1605. APRIL HAVÁBAN.

138 A. SZERENCSI . GYŰLÉS. elrabolni valót. Ezek előtt privilégium, kötelezvény, végrendelet értékkel nem bir, tőlük s a király kényétől függ minden s kinek-kinek csak annyija lehet Magyarországon, a mennyit e vérebek elől megmenteni képes. Törvény kivánja Magyarországon, mondja a vádirat, hogy magvaszakadt családok koronára háramlott javait érdemes magyaroknak adományozza ismét a király, mert sok magyar nemes elveszté vére hullása mellett a török által elfoglalt vidékeken birtokait. De nem ilyeneknek adja a király a háramlott birtokokat, hanem idegeneknek. Sőt a mi több, a magyar főurak kezén levő várakat erővel ragadja ki kezeikből, mint azt Sz.-György, Bazin, Murány, Trencsén, Likava, Surány, Zólyom, Lipcse, Léva s más várakkal tévé. úgy, hogy az egész Magyarországon nincs jelentékenybb vár, melyet a magyaroktól el nem vett s nem németeknek adott volna. Az ország hivatalait, tisztségeit szintén németeknek adja a király, németek a várak parancsnokai; a magyar katonaságot szélnek ereszti s a mi magyar gyalogot tart is, — mert nélküle el nem lehet, —• német kapitányokra bízza, noha legutóbb is a budai basát Sz.-Eejérvárnál, a boszniai basát Sziszeknél a magyarok verték meg s Egert, Győrt, Kanizsát, Pestet, Hatvant, Esztergomot s a többi várakat a németek adták át a töröknek. De a testi szenvedések nem voltak a királynak elegendők; hogy még a lélek szabadsága, az isten egyháza semaradjon tőle illetetten: behatolt fegyverével a templomokba is; pedig sehol nem olvashatta a sz. Írásban, hogy az apostolok a vezeklést, a szent lelket fegyverrel verték volna belé az emberek szíveibe s az isten is a királyoknak hatalmat alattvalóiknak csak teste, de nem lelke fölött adott. Megtörténik azonban, — folytatja gúnyosan a kiáltvány — hogy Rudolf néha a szabadság valami reményét csillogtatja az országgyűléseken a magyarok előtt. Fölolvassák a királyi levelet, melyben királyi szavára igéri, hogy a teljhatalmú helyettese és a rendek közötti megállapodásokat helyben fogja hagyni; de azért utólag mégis mindent kiforgat, megváltoztat vagy a végzésekhez hozzátesz olyat, minek