Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
V. A KASSAI ORSZÁGGYŰLÉS 1606. ÁPRIL ÉS MÁJUS HAVÁBAN.
692 A IÍA6SAI ORSZÁGGYŰLÉS melegen üdvözölte e jogos kívánságot és az efféle ingóságok visszatartóira a szerencsi végzésekben kimondott büntetés kérlelhetetlen alkalmazását hangoztatá;a világos jogon és igazságon, a szerencsi gyűlés kimondotta igazságos elven az Opportunismus győzedelmeskedett. — Ha két-háromszáz, ember közt esett volna meg efféle az ország néhány vármegyéjében, mondá a többség (mely különben az elv jogosultságát elismeré), hát lehetséges volna e kívánság teljesítése. De mikor a több mint másfél esztendő óta tartó zavarok alatt ezer meg ezer ilyen eset adta elő magát, a hol királypártitól és Bocskay-pártitól egyaránt elhajtá és elvitte a fegyveres nép, a hajdúság, az elvihető ingóságokat; »minden okos ember« (sic!) meggondolhatja, hogy a követelés teljesítése csak új öldöklést és új háborúságot idézne elő. »Jobb azért annak, a mi elkölt (= elveszett) eddig, jure belli et armorum mind oda maradni, hogy nem azt, a mi megmaradt avagy maradandó lehetne, nagy veszedelmünkkel elkölteni.« Nem mondja ugyan ki a többség, hogy itt főleg a hajdúságra, az amúgy is zajgó, fizetetlen, zsoldját féltő elemre gondol, melyet lázadásra ösztönözne, ha törvényes úton vissza akarnák tőle követelni, a mit a háború folyamán (bár meg nem engedett) zsákmány gyanánt szerze; ele világosan megérteti a sorok közt olvasni tudóval. A főherczeg követelését a gyűlés hát egyszerűen elvetette s nem minden humor nélkül való az a stoikus bölcsészet, melylyel a kárvallottak ezreit a végzés indokolásában vigasztalja ; hogy t. i., ha a változhatatlanba belenyugosznak, hát »idővel a veszteség is nyereséggé fordul a kára vallott embernek!« 2) Azon czikkek közé, melyeket a kassai gyűlés, mint az eddig előadottakból láttuk, vagy lényegesen módosított vagy csaknem teljesen elvetett, oda tartozik még Modor r Bazin és Sz.-György ügye, vagyis azon elvi kérdés, hogy a király a jobbágyi kötelékben élő községeket kénye szerint J) L. Irományok V. sz. a) L. Irományok XVT. sz. (XIII. czikk).
