Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

V. A KASSAI ORSZÁGGYŰLÉS 1606. ÁPRIL ÉS MÁJUS HAVÁBAN.

1606. Ál' IIIIJS í;s MÁJUS HAVÁBAN. 653 minőt neki tetszik és így nyakunkra tolhassa azt a névsze­rinti püspököt, a kinek székhelye nincsen. 1) Mert ha ez lehetséges lenne, a sok ezímzetes főpap ép úgy háborgatni fogná a jövőben is az ország nyugalmát, mint eddigelé. A biztosoktól hiba volt hát a korponai követeléstől any­nyira eltérni ennél a pontnál; de még nagyobb, alig menthető hiba volt tőlük az az engedmény, hogy a püspö­kök a jövő általános országgyűlésen világi méltóságaik jogos alapjait bizonyítgathassák. Hiszen bizonyos és közisnieretes dolog, hogy réges-rég idők óta ők voltak az elsők a kir. tanácsban s hogy világi tisztségeket viseltek. Nem azt kel­lett volna hát a biztosoknak fontolgatniok, mondák a radi­kálisok, hogy mi volt és mint volt? hanem azt, hogy a mi volt, helyes és hasznos volt-e? Hisz' maga az Üdvözítő mondá, hogy a lelkészek semmi világi hivatalba ne ártsák magokat! 2) Tán fölbátorítva a néma helyesléstől, melylyel a szél­sők ez okoskodása a mérsékelt párton találkozott, a vérmes rendek még tovább mentek. Újra elővették azt a javaslatot, melyet a többség már Korponán leszavazott, s mely a fő­papi jövedelmek országos limitálásáról szólt és nem átallot­ták szemrehányásokat tenni Illésházynak, hogy a bécsi egyesség e kérdésről teljesen megfeledkezett, noha, mint tudjuk, a korponai kívánságok közt elő sem fordul. 3) Illésházy a rendek e magatartását előre megjövendölte Mátyás főherczegnek, mikor a püspökök kir. tanácsosságá­ról levén szó, különösen az ellen tiltakozók, hogy a megyés és székhelylyel biró püspökökön kívül azok is bevétethesse­nek a kir. tanácsba, a kik »vei alia jura possessionaria liabent«. Kívánta e kifejezés elhagyását. A magyarok, mondá, az apátságokkal és prépostságokkal biró ezímzetes püspökök >) Csak így lehet és kell az Irományok IV. sz. körmönfont és nyakatekert VI. czikkét érteni. a) Irományok IY. sz. (a VI. czikk vége). 3) II. o., de tévedésből a VII. czikkhez (a végére) tette ezt a kívánságot az irat compilatora. )

Next

/
Oldalképek
Tartalom