Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

V. A KASSAI ORSZÁGGYŰLÉS 1606. ÁPRIL ÉS MÁJUS HAVÁBAN.

A KASSAI ORSZÁGGYŰLÉS fejezéssel, hogy vallását kiki szabadon gyakorolhassa. A val­lás és a hit — mondá indokoló beszédében — se nem a pápára, se nem Lutherre, se nem Kálvinra van építve, ha­nem egyedül Krisztusra, a keresztyén egyház fejére. Beszéde azonban csak a lutheránus lakosságú városok követeire hatott, a kik róla bámulattal és elragadtatva nyilatkoztak : a rendek óriási többségét azonban nem győzték meg. Ezek nem értették meg, nem akarták megérteni vagy, a mi való­színűbb, nem helyeselték czélzatait. A kálvinisták attól tar­tának, hogy az Illésházy ajánlotta módon szövegezendő határozatot idővel majd oda fogná magyarázni a király, hogy a helv. hitvallás, melyet ők az egyedül keresztyéninek, az egyedül helyesnek, az igazi »ortliodox«-nak 2) neveztek, nem is vallás, csak secta s mint ilyen, a törvényen és egyes­ségen kivül áll s rája a magyar királyok eretnekség ellen hozott végzései alkalmazhatók. De akárhány volt a luthe­ránusok közt is, a ki a maga vallására nézve hasonlótól félt. így történt aztán, hogy Illésházy ellen legelőször a nagy tekintélyű Tököly Sebestyén, 3) Késmárk ura, lépett föl s szokása szerint hevesen szónokolván, kijelenté, hogy »inkább a fejét hagyja levágatni«, mintsem belenyugodjék abba, hogy a czikkben a három vallás ne névszerint legyen meg­nevezve. 4) Túl tettek azonban még ő rajta is a reformátusok legbuzgóbbjai kissé fulánkos nyilatkozatukkal, melynek hát­terében ott mutogatta szarvát a két protestáns felekezet papjai által a forradalom előtt szított kölcsönös féltékenység. Az igazhivők, már t. i. a kálvinisták — így argumentált . . Fein bescheidenlich angezeigt, der Glaub und Eeligion sei weder auf den Pabst, Luther und Calvin gegründet, sondern allein auf Christum, den Herrn« etc. Irományok XVII. sz. május 6. alatt. s) Az iratokban is az »orthodoxi« alatt mindig a kálvinisták értetnek. 3) V. ö. Zsilinszky id. 111. I. 291. *) »Herr Teggely insonderheit geeifert und begehrt hat. dass man die drei Eeligion specifice verfassen sollte, sonsten wann es nicht beschicht, wollte er lieber sein Haupt abschlahen lassen.« Iro­mányok XVII. sz. május fi-hoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom