Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

V. A KASSAI ORSZÁGGYŰLÉS 1606. ÁPRIL ÉS MÁJUS HAVÁBAN.

1606. április és MÁJUS HAVÁIiAN, 605 vonatkozó kívánságait, a kiegyezési ügyek két körét csupán csak és minden körülmények közt együttesen — mint a mai publicistikai műszóval mondanók — »junctim« szándékoztak megoldani; az egyikről való végezés érvényét a másikról hozott határozatok elfogadása és végrehajtása nélkül el nem ismerték. Tőlük eltérően, a kisebb, conservativabb fölfogású csoport nem idegenkedett volna attól, hogy a magyar kiegyezés ügyétől az erdélyi kérdés elválasztassék s végleges megoldást, mint a bécsi februári egyesség is contemplálta, a kiegyezés megkötése után a magyar országgyűlésen nyerjen, elismervén egyébként a fejedelem Erdélyre vonatkozó kívánságainak alapos voltát. S habár óhajtotta ez a csoport, hogy a fejedelem úgy a magyar korona fönhatósága, mint a Részek területe kérdésében engedményeket tegyen, a mérséklet ez erényét nemcsak az erdélyiektől meg a fejedelemtől kívánta, hanem önmagára is alkalmazta a magyarországi követelések dolgában, a mennyiben azt tartá, hogy abban, a mi nem vág — hogy modern kifejezéssel éljek — a magyar közjog lényegébe és a mivel Mátyást a nemzet és ország iránt jobb indulatra lehet hangolni, a nemzet érdekeihez erősebben hozzá lehet csatolni, a kiegyezés gyors létrejötte s a jövőre való reális biztosítása kedveért engedni politikai okosság. S ne higyje senki, hogy itt olyan emberekkel van dolgunk, a kik kényszerűségből csatlakozván a forradalomhoz, titkon, bensejükben »aulikusok«, az udvar kegyeit szomjúhozok, tehát a közmondással ellenkezően farkasbőrbe öltözött bárányok valának. Függetlenebb s tiszteletreméltóbb pártot, mint ez, nem mutat föl a magyar politikai élet története egy időszakban sem. Képzelhetni-e a férfias függetlenség, a méltóságos önérzet szebb példáját annál, a melyet ez a csoport akkor adott, a mikor a kiegyezés föltételeinek azon pontjáról volt szó, melyben a király a támadásban résztvevők büntetlenségét elismerni s a támadásra a feledés fátylát borítani kéretett föl. A király kegyelmet igért a Bocskaypártiaknak, ha hívek lesznek s maradnak hozzá. »0 fölsége e kegyességét — így feleltek erre a conservativabb elemek