Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

1 f505. XOVKMHKR ITF.F ZF.MBERBF.N. 411 ha újabb fölosztás volna kívánatos, annak elintézését a fejedelemre és tanácsosaira bizták. Fölötte érdekes, mert a korponai rendeknek nemcsak őszinte békehajlamairól, hanem a végletekig menő kiméletességéről tanúskodik, az a végzés, melyet a nemzeti mozgalomtól félreállók javai felől hoztak — a különben mértéket tartó fejedelem idevágó javaslata ellenében. Hogy azoknak, a kiket a fejedelem a korponai gyűlésre meghívott, de a kik sem el nem jöttek, sem maguk helyett mást nem küldöttek, a kik hát »nem akarnának egyetérteni, sőt mindenben velünk ellenkeznének«, hogy ezeknek javait a fejedelem elkobozhassa — mondák a hosszútűrő rendek — »arra az ország nem mehet, mert non est praesentis temporis.« — »Szeretettel« inté ezeket a gyűlés, hogy a magyar nemzettel egyetértsenek és velünk egyetemben országunknak szabadságát oltalmazzák.« Ezért meghosszabbítá nekik 1606. Gyertyaszentelő napjáig (február 2.) megadásuk határidejét, s csak ha ekkorra nem nyilatkoznak, engedé meg, hogy a fejedelem jure belli elfoglalhassa birtokaikat.

1 E határozattal kapcsolatos a szerencsi gyűlés ama végzésének megújítása, hogy a hajdúság és Bocskay egyéb túlbuzgó hívei által jogtalanúl elfoglalt javak jogos birtokosaiknak ép úgv visszaadandók. mint azon ingóságok, melyeket a nvilt harczot kerülő, de a védtelen háznépet fölverni szerető hitvány prozeliták összeharácsoltak.

2 Megtiltá a gyűlés Bocskay generális-kapitányainak a már elfoglalt egyházi és egyéb

8 javak eddigelé derűreborúra gyakorolt tovább adományozását, ha csak az illetőt ') Kivételt tőnek (bár erről a végzések nein szólnak) a támadás nvilt ellenségeinek és így Dóczy Andrásnak javaival is, mely utóbbiakat a hajdúk között határoztak el fölosztani, de később Thurzú Miklósnak adták, a kit lllésházy maga igtatott be az egyik uradalomba. Dóczy levele a körülzárt Bevistye várából Miksa főherczeghez 1605. deczemb. 20. Innsbrucki helytt. ltár.) 2) Itt e végzésnél hangoztatá a gyűlés azt a gyönyörű mondást' melyet föntebb a második fejezetben oly méltán emeltem ki : »Menynyivel inkább keressük elvétetett szabadságunkaí, annyival inkább méltóbb magunk között megoltalmaznunk.« 3) T. i. a forradalom nvilt és activ ellenségeinek javai.