Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

1605. NOVKMBEIÍ—DECZEMBERBEN. 401 minél kevesebb a súlya a megfogyott magyar királyi területnek. S nem utolsó volt meggyőző erejére nézve az az argumentum sem, liogy egy jó hazafi se kivánhatja vissza a János király korabeli állapotokat, mikor a csaknem egyenlő két részre szakadt Magyarország két uralkodója s alattuk az ország két egyenlő fele, akár az egyensúlyt kereső testek fizikai törvényeinél, akár a hatalomban rejlő terjeszkedési nisusnál fogva, örökös harczban állott egymással. A háborgó vitának véget vetni Illésházy kisérté meg közvetítő javaslatával. Azt indítványozta az óvatos főúr, hogy legjobb lenne, ha a rendek Bocskay dicziója számára semminemű határt nem tűznének ki, hanem azt kérnék a koronától, hogy miután Erdélyt a német, olasz, vallon s egyéb hadak a múlt évek alatt teljesen elpusztíták s így Bocskaynak Erdélyből magából alig lenne tekintélye föntartására és fejedelmi kötelességei teljesítésére elegendő jövedelme, pedig Bocskay egy igen nagy dolgot, a szultán s a római császár kibékítését vállalá magára: hát ő felsége engedjen Bocskaynak olyan dicziót, a melyből fejedelem módjára megélhessen.

1) A rendek radikális töredéke, a túlzó katonapárt, Illésházy szerintük tán nagyon is lovalis javaslatának elfogadásáról tudni sem akart. A rosszul alkalmazott hűség argumentumával eleintén csak azt fejtegették a rajongók, hogy ők Bocskaynak esküvel kötelesek (mintha a többiek a kiegyezési mű létrejöttéig nem ép úgy kötelezve voltak volna erre!) s hogy ők ehhez az esküjökhöz teljes lélekből ragaszkodnak, őt akarják fejedelmökül és urokül, nem mást; míg végre nyíltan kimondották, a mi szivükön feküdt, hogy nekik bizony a császár nem kell királyukéi.

2) Ha az amúgy is izgatott rendek lelkében ez a szikra elég gyúló anyagra talál, bizony kárba vész vala mind £IZ SJZ idő és fáradság, melyet a támadás lecsendítésére Mátyás főherczeg s a kiegyezés barátai eddigelé ráfordítottak. Szerencsére azonban, a mint más kérdésnél, úgy itt is, kisebbségben maradt a ') Napló, u. o. 2) Napló u. o. Magyar Országgyűlési Emlékek. XI.