Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN
1 1605. NOVEMBER — DETZEMBERBEN 399 Ezen exorbitáns kivánság magyarázata három körülményben keresendő. Mindenekelőtt a hajdúság középrétegeiben, a kisebb hajdu-tisztek körében bizonyos elégíiletlenség kezdett mutatkozni, 1) melynek oka abban az aggodalomban rejlett, hogy a Bocskay és vezérei tette apróbb birtok adományok kárpótlás nélkül fognak odaveszni ott a hol nem Bocskay lesz az úr. Minnél nagyobb területen úr az erdélyi fejedelem, annál több adomány marad meg az egyes hajdúvezetők kezében; vagy ha vissza kell is az adományozott birtokokat előbbi birtokosaik kezébe bocsátani, ez csak a megfelelő ellenérték vagy más csereadomány fejében történik, a miért maga a fejedelem lesz a kezes. Ezért emelkedtek hangok, melyek a Duna vonaláig kivánták kiterjeszteni Bocskay diczióját. A kivánság második okát abban kell keresni, hogy garanczia, hitlevél közbocsánat s más egyéb ellenére keleti Magyarország nemességének nagy része erősen tartott a kormány boszújától. Azt mondá hát ez a nemesség is, a mit a kisebb hajdú-tisztek, hogy mégis csak jobb lesz Bocskay kormány-pálczája alatt biztonságban élni. Sőt még a lázadásban kevésbé compromittáltakról is föltehető, hogy örömestebb húzódtak Bocskayhoz s Bocskaynak mindenesetre magyar parancsnokaihoz, a kiket az erdélyi fejedelem, Magyarország részei ura, a tiszai két kerület váraiba volt behelyezendő, mint a Belgiojosok urasága alá. De a nagyobbrészt (noha nem kizáróan) személyes indokok mellett szembetűnő a harmadik, már tárgyilagos és politikai indok is, melyet a rendek Bocskay diczióját illető megokolásából világosan ki lehet venni. 2) A Básta és Mihály vajda dúlásai, a Báthory Zsigmond és Endre, meg Székely Mózes küzdelmei után meggyengült, sőt csaknem kimerült Erdélyt nem tartották többé sem a kelet-magyarországiak, sem pedig és különösen maguk az erdélyiek elég erősnek arra, hogy magában, vagy csak igen csekély »parciummal« hármas föladatát teljesitse. T. i. hogy *) A mint ez az elégületlenség a közhajduság között is elharapózott a kiegyezéstől való félelem és a harczczal járó préda megszűnése miatt, ki is tört a katonai lázadás; mint föntebb a II. fejezetben előadtam. 2) Irományok XXIV. sz. a. a 15. pont után. Katona 28, 4; 9.
