Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN
386 A KORPONAI OHSZÁGGYÍTLKS. hiszen a kormánykörök épenséggel nem voltak hajlandók beleegyezni abba, hogy a két püspök ügye törvény elé kerüljön. 1) Es csalatkozott Forgács Zsigmond a korponai rendekkel szemben is, mert ezek nemcsak ragaszkodtak második határozatukban is előbbi végzésükhöz, hanem e határozatot az utolsó tárgyalások alkalmával, mint a deczember 3-iki megállapodások mutatják, ínég szigorúbbá alakíták. Végzésbe ment, hogy a két püspököt, mint nyilvánságos hazaárulókat, külön e czélra hozandó országos törvénynyel kell örökös, soha semmi királyi kegyelem útján vissza nem vonható számkivetésbe kergetni, örök emlékezetre, másoknak elrettentő példáúl. 2) A Szuhay és Migazzi elleni gyűlölet éle csillan ki abból a határozatból is, melyet a rendek a második tárgyalásnál a püspökök számáról hoztak. Forgács Zsigmond az első határozatra adott november 29-iki válaszában ugyanazt feleié, a mit legelőször monda, hogy a fölség a czimzetes püspökök számát nem fogja nevelni, de a meglevőket teljes lehetetlen degradálnia. A rendek ennek ellenében megmaradtak az első tárgyaláskor kimondott határozatuk mellett. A harmadik tárgyalásnál 3) azonban sikerült — nem tudjuk kiknek — meggyőzni a statusokat a korona álláspontjának helyességéről, a mennyiben az a jelent, a tényleges állapotot illeté. Ezért az utolsó, harmadik határozat oda lyukadt ki, hogy a már meglévő czimzetes püspökök ám maradjanak meg; de a jövőben többé ') Láttuk Forgács Ferencz és a nuncius fölfogását. 2) Irományok XXIV. sz. 5. pont. Főleg Szuhay ellen valának ingerültek a rendek, az ő »dölyfét« mondván legfőbb okáúl annak is, hogy Erdély ő fölségétől elidegenedett s elszakadt. — Ez a fölfogás Erdély különállásáról jellemző ! • 3) A harmadik tárgyalásnál a szűkszavú Napló erről sem szól, mint sok más pontról. Azonban minden különbség, mely a második tárgyaláskor hozott egyes határozatok és a megfelelő, deczember 3-diki megállapodások közt (írom. XXIV. sz.) észlelhető, csak úgy magyarázható meg, ha fölteszszük, hogy a harmadik, deczember l-jén (és 2-dikán) tartott tárgyalás szülte az illető módosításokat.
