Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN
16 0 5. NOVEMBER — DECZEMBER IiEN. 381 első articulus csakugyan a lelkiismereti szabadságot engedi meg, hát beszúrták ezt a (szóban forgó) czikket, mely az eretnekség nyilt elismerése. Mert közhivatalokat ós országos méltóságokat mindenki előtt, minden valláskülönbség nélkül megnyitni, erre a fölséget világosan és határozottan kötelezni sokkal több, mint a lelkiismereti szabadság megadása ; miután ezen utóbbiból magából még nem következik, hogy a ki ezt megengedi, kötelezze egyszersmind magát, hogy az eretnekeket tisztségekhez és méltóságokhoz juttatja.« *) A kívánságot a prágai nuncius is mint olyat itélé el, mely a katholikus vallásnak leginkább prejudikál. 2) Mit ér a főherczeg minden jó igyekezete, mondá, a melyet az első czikknek kétértelmű s a kath. vallásra kedvező szerkesztésénél kifejte, ha azután ez a czikk nyíltan elismeri az eretnekeket, következőleg a lelkiismereti szabadságot! 8) Hiszen ott, a hol törvény köti ki. hogy az uralkodó tanácsosai, miniszterei, a közigazgatás fejei protestánsok lehetnek, ott a törvényes reczepczió, a legtágasbb s legbiztosabb alapú vallásszabadság tényleges állapot! Majdnem azt mondhatnók hát, hogy a vallás szabad gyakorlatának kérdése e kívánság mellett eltörpült, összezsúgorodott: annyira megriadtak tőle az udvari, de különösen a főpapi körök, ha különben, mint Khlesl, a ki]) »Dubitarerunt adversarii, ne articulus primus, in quo de religione agitur. nonnullam fortasse interpretationem in favorem religionis recipere posset atque ideo, ut omnera penitus ambiguitatem tollerent et ut per eundem primuxn articulum libertatem conscientiae concedi perspicue ostenderent, hunc articulum, in quo haereses aperte supponuntur, addendum curarunt. Etenim omnes sine ullo religionis discrimine ad officia et dignitates admitti, ad idque S. C. Maiestatem se expresse obiigere est multo plus, quam libertatem conscientiae concedere; nam qui libertatem conscientiae permittit, non propterea se ad recipiendos haereticos ad honores et dignitates adstringit.« Forgács Fer. emlékirata a pápa prágai nunciusához (Borghese ltár). 2) »Questo articulo é il piü pregiuditiale, che sia alla religione.« A nuncius sajátkezű megjegyzése Forgács Fer. emlékiratára. 3) ». . . Che importéra che l'arciduca faticasse tanto in cambiar tanti [volté la] forma del primo articulo di religione ambigue, se poi questo [t. i. ez az új pont] suppone apertamente li heretlci e per consequenza la libertá di coscienza ? . . « U. az, u. ott.
