Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

33 fi A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS. tetett kívánságaival szemben, — melyeket pedig ő maga a kiegyezési mű legelső alapjainak, előcsarnokának nevezett;

1) — akár azt a különbséget latolgatjuk, mely Bocskay és a rendek tizenöt föltétele meg a rájuk adott királyi (főhercegi) válaszok legnagyobbrészénél (mint láttuk) mutatkozik: lehetetlen föl nem ismernünk a tátongó űrt, mely a föltámadt nemzetet a koronától elválasztá. Ezt az űrt, ha nem is egészen betölteni, de legalább félig betemetni lesz vala hivatva az a remény és várakozás, melvlyel a fölkelők a legközelebb egybehívandó általános országgyűlés eszméjén csüggöttek, miután azt maga a korona szívesen kilátásba helyezé. Szerencsétlenségre azonban ennél a pontnál is merült föl egy nehézség s pedig épen a rendek részéről. Mielőtt ugyanis a kiegyezés alapjai nemcsak megvitatva, hanem kölcsönösen meg is állapítva lettek volna, a korponai rendek a maguk túlbuzgóságában egy oly időelőtti, absurd kívánságot fejeztek ki Forgács előtt, az országgyűlés tárgyai dolgában, a melyre a főherczegi biztosnak a legjobb esetben is csak kitérőleg lehete válaszolnia. Azt kívánták a tárgyalások második vagy harmadik napján Forgácsnak most említett emlékiratára adott határozatukban a statusok, hogy azokhoz a czikkelyekhez, a melyeket ők a következő országgyűléseken javaslatba fognak hozni, a korona már előre megadja beleegyezését.

3) Ennek az általános kívánságnak az elfogadása, egy ily »fehér lap« aláírása a kiegyezés jelen stádiumában, mikor a fejedelem föltételeinek nagyobb részénél nem jött létre kölcsönös megegyezés a főherczegi biztos és a korponai gyűlés között, a teljes, a föltétlen megadás jellegével bir vala a korona részéről. Az út, a melyre a rendek, okom van hinni, hogy inkább ügyetlenségből, mint szántszándékkal rátévelyedtek, minden őszinte s kétségbevonhatatlan békehajlam ellenére végleges 0 Irományok XIII. sz. s) Ut in illos articulos quos in futura diéta proposituri sunt, [Sua Mtas] ante dietam benigne annuere dignetur. Irományok XVI. sz. Forgách tagadó válasza Irományok XVIT, sz.