Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

L 6 05. NOVEMBER DECZEMBER

BEN. 353 inet s nyomában már azt a famosus záradékot nem találjuk ugyan; de a magyar cancellária hatásköre a következő esztendők alatt oly rohamosan összezsugorodott, hogy Rudolf uralkodása első lustruma végén, 1580-ban, Joó János prágai magyar cancelláriai titkár részben e miatt kivánkozék el Prágából.

1) Akárkinek akármi baja volt, volt légyen az az igazságszolgáltatás, a belügyi közigazgatás, a kamara, a hadi ügyek vagy a gratialiák köréből, azon ugyan a magyar oancellár s az ügyvezető magyar titkár nem tudott segíteni; végig kellett a panaszosnak az udvar összes hatóságait járnia. Ez a ferde körülmény rázta föl az ország rendeit legutóbb, Korpona előtt. 1 603-ban, a hallgatásból s birta őket egy küldöttségnek a királyhoz való menesztésére, a kinek Náprágyi püspök vezetése alatt élőszóval is előadták s írásban is benyújtották a magyar cancellária régi hatáskörének és tekintélyének visszaállítására irányuló kérelmüket; s ez a ferde körülmény, ezek a visszás állapotok oldák meg most 1605-ben Korponán is a rendek nyelvét. Csak »sok ajándékkal,

2) fáradsággal, költséggel Bécsben, Prágában, Barbitius, Coradutius, Porsius és Poltius által kell nagyben a legscrupulosusabb magyar közjogász sem tehette volna. Igaz, hogy a mainzi érsek joga csupán névleges volt s a hagyomány miatt hánytak előtte szemet, s igaz az is, hogy a németbirodalmi vicecancellárt a dynastia legfőbb házicaneellárjának tekintették, — és ezért ez utóbbi körülményben kell keresnünk a különös ellenmondás magyarázatát, a rejtély megfejtését. »Certissimum est — mondja Joó — me ad hanc Pragensem residentiam non sufficere (azt érti ez alatt, hogy drága a prágai élet s ő nem birja). Expeditiones quoque nullae sunt, neque futurae sunt in posterum, ob quas mihi manendum esset ulterius.« Fellnernél id. h. 296. 1. 6, jegyzet. — Igaz ugyan, hogy nagy részét a kir. udvarnál lévő magyar cancell. titkár teendőinek a királyt képviselő s Bécsben székelő Ernő főherczeg oldalán alkalmazott magyar kir. titkár végzé el; de maradt volna mindamellett több mint elég dolga két Joó Jánosnak is, ha a magyar cancellária agendáin más udv. hatóságok nem osztozkodnak vala. 2) A spanyol követ is panaszkodott, hogy a csász. udvarnál csak teli zsebbel lehet valamire menni. »Nem ministerekkel, hanem kalmárokkal van ott dolga az embernek«. Gindely, Rudolf II., I. 48. Magyar Országgyűlési Emlékek, XI. 23