Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

1605. NOVEMBER DECÄEMÄERBEN. 349 sok polgáraival s a bányászokkal örökös harczban állottak a nélkül, liogy ez ellen a kamarák valamit tehettek volna. Míg ellenben, ha az uradalmak német birtokosok kezén vannak, akkor a kincstár kárával járó nemesi szabadalmak szerződés vagy más eszköz által ártalmatlanokká tehetők s a németek rakonczátlanságai, ha netán előfordulnának, megfékezhetők. A közjó kívánja hát e mondott s egyéb birtokokidegen kézbe való bocsátását.

1) Illésházy és különösen a Rálássák erőszakoskodásait, sajnos, alig lehet tagadni. De a mi az erdőpusztítást illeti, itt már a kamara a hibás. Ha régibb időkben, mikor Liptó-Ujvár (1554.), Yégles (1558.), Trencsén (1564.), Lipcse (1578.) stb. Balassa János, Dobó István, A reo grófné szül. Széchy Margit stb. kezére került,

2) ki tudta a király a kamarák javaslata alapján az adomány- vagy inseriptiós levélben kötni, hogy »demptis tamen sylvis«, melyeket magának reservált a bányászat czéljaira: miért mulasztá el a fiscus e kikötést pl. 1600-ban, mikor Trencsént Illésházy kapta meg ?

3) A panaszok harmadik csoportja a nem-szabad, a jobbágy-községek számára történt adományozásokra vonatkozott és ide Modor, Bazin, Sz.-György ügyei tartoztak. Ezen panaszok háta mögött ugyan, mint köztudomású, Illésházy állott, mert hiszen az ő kezéből vette ki a király a két utóbbi paraszt-város s a rajtok uralgó várak zálogbirtokát. Mindamellett törvényes alap nélkül épen nem szűkölködött a korponai rendek e gravamene. Az 1542: 33. t.-czikk ugyanis abból az okból, mivel a communitások örök-életüek s így javaik magszakadás czímén a koronára soha többé vissza nem háramolhatnak, a communitások részére minden adományt és inseriptiót szigorúan megtilt, sőt a mi több, a II. Lajos óta történt efféle adományok visszavételét is elrendeli. Ezért tiltakoztak az országgyűlési rendek már 1600 óta ismételten is a Bazin és Sz.-György részére tett J) Az Udv. kamara 1606. január 4-diki jelentése; továbbá egy (alighanem 1606. január 9-ről való) »Responsiones ad articulus camerales . . stb. czímű irat. (Mindkettő a bécsi udv. kam. Itárban.) 2) Tagányi Károly barátom szíves közlése. Szintén Tagányi barátom szíves közlése.