Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

1 (JOS. NOVEMISER DECZEMBERBEN. 347 kérdésről nyugodtan lehessen gondolkodni. Elég most, ha a nagy mű, a kiegyezés, a Bocskay többi föltételei alapján, fölépül. Végre a nem rendes, nem általános, nem is teljes, hanem csak »csonka (korponai) parlament« efféle újítás kimondására tán nem is illetékes. Illésházyt, a practicus eszű embert, könnyű volt meggyőzni erről s ő maga tudata egy nappal a határidő előtt — november 25-dikén — a főherczeggel, hogy az ügyhöz az összes rendek beleegyezésére lévén szükség, maradjon hát az elv kimondása is a legközelebbi általános országgyűlés bölcseségére.

1) Tudjuk is, hogy az 1608-diki koronázó országgyűlés ezt a nagy reformot legalább kilátásba helyezte. E szerint tehát, mikor Bocskay föltételeinek legutolsó czikkelye, az a kérő, testetlen óhaj tárgyalás alá került' a törvények reformjáról még csak egy árva hanggal sem emlékeztek meg — Forgács Zsigmondnak, természetesen, nem nagy bánatára. A főherczegi biztos egész nyugodtan válaszolta így a 15-dik czikkelyre ugyanazt, a mit már septemberi küldetésében Bocskaynak mondott.

2) Ugyanazt a kitérő, se hideg, se meleg választ, hogy t. i. a fölség »nem emlékszik« rá, hogy az ország jogai és saját koronázó esküje ellen — tudtával — valaha valamit cselekedett volna; királyi kötelességeinek a jövőben szintén meg akar felelni, a mint hogy ez a 13 éves háború is, a- melyet eddig oly óriási költséggel folytatott, arra mutat, hogy az ország területi épségét, jogait és szabadságát tőle telhetőleg igyekszik megvédeni. Ez a válasz azonban olaj volt a tűzre. A király »nem emlékezik« rá, hogy valamiben megsértette volna koroná1 zásakor tett esküjét! Hát jól van! »Mivel ő fölsége azt mondja, hogy nem jut eszébe, miben bántotta volna meg szabadságinkat« 8): — majd eszibe juttatjuk mi! .. . És megeredt a vita, a panasz áradata egyrészt olyan dolgokban, a melyekről már az előző czikkeknél határoztak a Irományok XIV. sz. 3) A sokszor id. ang. 19-diki utasítás, :

i) Katona '28, 446.