Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN
1 605, NOVEMBER-—DECZEMBER BEN, 345 országnak ama sarkalatos jogait, melyeket II. Ulászló első decretuma, t, i. az 1492-diki törvény előszámlál. E mellett azonban — és ez igen ügyetlen captatio benevolentiae akarta főherczeggel és királylyal szemben lenni — bántatlanul maradjon a koronás király tekintélye is a szerint, a mint az Ulászló mondott decretumában »világosan olvasható«. Mielőtt e fontos emlékiratra Forgács Zsigmondnak utasításul szolgáló válaszát kiadta volna Mátyás, jónak látta véleményes jelentést kívánni be a prágai magy. kir. udvari titkártól, az öreg Himelreich Tiboreztól is, a ki az udvari körök oraculuma volt minden magyar közjogi ügyben, 1) Himelreich elvileg pártolá a törvények reformjának általános eszméjét. Emlékszik rá — mondá — még gyerekkorából, hogy nagy tekintélyű férfiak már akkor kívánták azt, de a háborús idők miatt nem lőn belőle semmi. Csak Telegdy és Mossóczy szedték össze egy kötetbe a decretumokat »reclamantibus multis regni procuratoribus et aliis compluribus nugas suas venditantibus« — s ezzel a szerkesztéssel, úgymond, most is hasznosan élünk. Azóta újabb törvények hozattak s tagadhatatlanúl dicsőségére válnék a királynak a törvények újabb összeszerkesztése. De ennél a compilátori munkásságnál a jelenben tovább menni már nem tartá tanácsosnak Himelreich, sőt egyenesen gyanúsnak bélyegzé a lázadók tör vény revízióra czélzó kívánságát a forradalmi időkben, melyekhez képest a János király korabeli — mint a mely kornak kívánta a törvényeit az 1563: XXX. tcz. első sorban reformálni — csak árnyékforradalom volt. 2) Hite szerint ez a reform-mű most csak a törvények egyenes elcsavarására, a kath. egyház és clerus kisebbítésére s a lázadás legvezgetésére vezetne. Ezt a gyanúját pedig Himelreich arra alapítá, hogy Illésházy a korona és az ország jogainak megóvása czéljából, amint láttuk, egyaránt II. Ulászló 1492-diki végzeményére hivatkozott. Ulászlótól, a magyar koronára vágyakozótól, ezt a végzeményt akkor Himelreicliot jellemeztem röviden M. 0. gy. Emi. X. köt. az 1604. évi pozsonyi gyűlés bevezetésében. 2) Érdekes, hogy Himelreich is csak az 1563-diki tervekre gondolt s az előbbi évtizedek reform-tervei neki sem jutottak eszébe.
