Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

I. A MEGHIUSULT POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. JANUÁRJÁBAN

30 A MEGHIÚSŰT-T POZSONYI OKSZÁGGVÜLÉS Rudolfot, hogy magyar királyi tanácsának hozzá beküldött votumái ellenére is szinte meglepő gyorsasággal határozzon ez országgyűlés sörsa felől. Január 25-én kelt királyi leveleiben — melyeket azonban csak 3 nap múlva küldött el öccsének x) — az országgyűlést kedvezőbb időkre halasztja el s tekintettel a rendek birtokait és családjait fenyegető veszélyre, megengedi, hogy most haza térjenek.

2) Megparancsolja azonban, hogy otthon a lázadás terjedésének tehetségök szerint útját állják s készen várják, hogy őket az elhalasztott országgyűlésre újból behívja. Addig pedig a felső-magyarországi rendeket — kiáltó szó a pusztában — arra utalja, hogy Bástának, — az alsó-magyarországiakat

3) arra, hogy Kolonichnak, mint dunáninneni főkapitánynak, végre a dunántúliakat arra, hogy Mátyás főherczeg parancsainak engedelmeskedjenek.

4) Ez volt formaszerű eltemetése ennek a halva született országgyűlésnek. E napi leiratának fogalmazványa a bécsi áll. ltárban ; jegyzetben az Irományok XXVI. számához. 3) A pápai nunczius 1605. január 24-iki jelentésében (római Borghese-ltár) így indokolja a magyar országgyűlés eloszlatását : »La diéta die Ungeria non si fark per hora, perché non warebbe sicuro negotio il oongregar querele, come succede etiandío in tempó di pace !« 3) A Dunán innen való kerület értendő. *) Irományok XXVI. sz. Kovaehich, Suppl. ad Vest. III. 33 J.