Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN
L 6 05. NOVEMBER DECZEMBERBEN. 321 geinek még túlnyomó részét sem, nemhogy egészét. Hanem értenünk kell az alanyi bizalmatlanság érzetét is, mely mint testet az árnyék, három századon keresztül kisérte a Magyarország és az udvar intéző körei közötti viszonyt s melynek okait itt sem időm, sem alkalmam nincs fejtegetni. Természetes, hogy ezt az ellenérvet nyiltan kimondani nem lebete. De el volt határozva az udvar, hogy Bocskay e kívánságát semmi körülmények között sem teljesíti. 1) S ha Mátyás ingadozott volna is — a mint hogy nem ingadozott, — császári bátyja még a korponai alkudozások idején is külön figyelmezteté őt erre. Nagy nyomatékkal hangoztatá az uralkodó, hogy a várakban olyan őrséget akar tartani, a minőt jónak lát, kezeit megkötni e részben semmi esetre sem engedi. a) Azért más, plausibilis okokhoz kelle folyamodni e kívánság visszautasításánál. A legelsőt mindjárt maga a szolgálatkész magyar tanács szolgáltatá, arra hivatkozván, hogy a magyar királyok mindig használtak az ország védelmére idegen katonát, az usus tehát régi, sérelem benne nem kereshető. Persze kapott is rajta a hadi tanács. 8) A másik ok az volt, hogy a magyar országgyűlések a XV I. század folyamán több ízben önként kijelenték, hogy a magyar magában, idegen haderő nélkül, elégtelen volna hazáját a török ellen megvédeni. Ennél az oknál azonban elfeledték Bécsben ós Prágában azt, hogy az csak az idegen mezei hadakra illik, a melyek ellen Bocskay nem is tőn kifogást. Egy további okot Bocskaynak később még említendő, saját személyét, erdélyi fejedelemségét illető föltételei egyikéből kapartak ki. mely föltételben Bocskay kiköti magának, hogy megtámadtatása esetére az uralkodó vagy utóda őt és Erdélyt megsegíteni tartozzanak. Tehát, mondák. a fejedelem maga kéri az idegen segélyt. Azt azonban elfeledték, hogy Bocskay nem idegen, német hadak segítségét köté ki, hanem a magyar király hadaiét. Végre — és ez vala az egyedüli nyomós, alapos ok, melylyel az adott Irományok XIX. sz. a) Irományok XXII. sz. '•') Többször id. jelentése 1606. jan. a. Magyar Országgyűlési Emlékek. XI.