Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

1605. NOVEMBER DECZEMBEK BEN. 309 A mennyire ellenkezni látszott ez az egész kivánság azzal az ősrégi gyakorlattal, a melyet királyaink Sz.-István ideje óta a magyar szellemnek, a magyar hadi és államférfi ái erényeknek valóban nem kárára követtek, annyira jogos, méltányos ós helyén való volt a, XVII. század elején, mikor az idegen elem többé nem csupán jó fűszert, paprikát szolgáltatott (hogy egy nagy hazánkfiának más viszonyokra alkalmazott hasonlatával éljek) a főzelékhez, hanem már odajutott a dolog, hogy maholnap az egész főzelék ebből a különben jó fűszerből áll s így megehetetlenné válik. Mert nemcsak az ország kerületi főkapitányságait nyerték el — igen gyakran — a rendek ismételt sürgetései ellenére vagy újdonsült magyarok, indigenák, vagy épenséggel még formailag is egészen idegen egyének; nem csupán a főbb várakban, mint: Győr, Komárom, Esztergom, Nógrád, Szécsén, Fülek, Szathmár, Tokaj, Szendrő stb. ültek nagyobbrészt teljesen idegen s csak kisebb részben honfiúsított parancsnokok; nemcsak a másodrendű várakban és végházakban volt a vicekapitányoknak legalább fele idegen; hanem akárhány olyan nagybirtokos találkozott, a kit rákényszerítettek arra, hogy exponáltabb helyen fekvő? de saját örökét képező várába az általa kért magyar őrség helyett német őrséget és vele német (olasz, vallon) vicekapitányt fogadjon el; sőt bizony megesett épen Belgioioso főgenerálissága alatt, hogy még a kir. zsoldba vett hajdúk élére is német kapitányt állítottak »a magyar vitézlő népnek gyalázatjára.«

1) A magyar elemnek e föltűnő mellőzése a Pálfty Miklósok, Nádasdy Ferenczek és Zrinyi Györgyök korában jogos keserűséggel tölte el az összes rendeket általában; úgy ez a mellőzés, mint a már alkalmazott magyar tisztek lassú előléptetésénél tapasztalható rosszakarat több ízben komoly viták és orvoslást sürgető határozatok és törvények tárgyát képezé a mult évek országgyűlésein, sőt a királyhoz menesztett országos küldöttségek választására is alkal*) Irományok XXIV. sz. a. a 15. pont; Katona 28. 447—448. és a Hungaro-Teutomachia.