Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

1605. NOVEMBÉÍT ÖÉC2EMBERBEN. '307 papot, bár még oly erősen' kötötte légyen is ki e föltételt kamara és záloglevél. A protestáns adományos pedig úr és kis-király lőn a donatiós birtokon, földesúri jogához bizony nem nyúlt a korona s tartott is olyan papot, a minőt akart, hiába monda nekie mást az a néma záradék ott a ládafiában őrzött adománylevél végén. Csak szigorú és hatalmas kormány alatt, csendes idők és rendezett viszonyok között volt volna annak a clausulának igen nagy haszna. — A várható csekély eredményért nem látszott hát érdemesnek ellenezni Bocskay egyik törvényszerű vagy legalább is szokás-jogon alapuló kívánságát, mikor nagyobbak miatt fog még folyni a vita. S bármily igaz és törhetetlen elv is, hogy a király úgy adományoz, a hogy akar: észszerűtlen dolognak kelle, hogy a belátóbb miniszterek előtt föltűnjék, a királyi akarat tekintélyét és nymbusát szükség, haszon és eredmény nélkül koptatgatni. Ezek ós efféle tekintetek döntének hát, mikor a Forgács Zsigmondnak és Pogrányinak adott augusztusi utasítás a záradékok dolgában ugyan burkoltan és óvatos irálylyal, de oda nyilatkozott, hogy az'adománylevelek szövege maradjon a régi, megszokott szöveg,

1) a jezsuiták ügyét pedig, mint a király patronatusi (vagy fölség-) jogaiba vágót s csendes időkben megoldandót, az általános országgyűlésre kívánta lialasztatni. Ezt a méltányos és ügyes megoldást azonban meghiúsítá a magyar főpapok ellenactiója, a kiket a bécsi és prágai nunciusok, úgy látszik, teljes erőből pártolának.

2) Sikerült meggyőzniök a királyt és a főherczeget, hogy Bocskayéknak a jezsuitákra vonatkozó kívánsága a király rendelkezési joga és a kath. egyház ellen irányul, semminemű törvényben nem gyökerezik; a clausulák pedig az 0 Donationes bonorum, ratione clausulae, ntí insinuatur religionis non mutandae causa noviter adiectae, in antiquis suis terminis relinquendas esse. 2) Erre mutat a prágai nuncius megjegyzése Forgács F. liozzá intézett emlékiratának idevágó pontjára ; »questo (= ez a czikk, t. i. az 1606. februári egyezménynek a clausulát eltörlő pontja) si dovrebbe riformare.« (Id. 1.) • 17*